Szent Eufémia. Bizánci mozaik, 6. század / Porec, Eufrazius-bazilika (Horvátország)

Szeptember 16./29. Szent Eufémia khalkédóni nagyvértanúnő

Szent Eufémia a III-IV. század fordulóján élt Diocletianus császár idején. Khalkédónban született gazdag és jámbor emberek családjában, akik a Krisztus iránti szeretetben nevelték fel őt. A szent csillagként tündökölt az erényesség és bölcsesség által.

Ebben az időben egy bizonyos Priscus volt a prokonzul Ázsiában, aki Mars istenség dühödt tisztelője volt. Istenségének ünnepe alkalmából megparancsolta, hogy halálbüntetés terhe mellett a vidék minden lakója jelenjen meg Khalkédónban. A keresztények ekkor kis csoportokba verődve elrejtőztek a házakban és a pusztában, hogy elkerüljék a tirannus haragját és megőrizzék a hitet. Szent Eufémia negyven kilenc más kereszténnyel együtt rejtőzött el. Azonban hamarosan rájuk találtak és a prokonzul elé vitték őket.

Kezdetben Priscus megpróbálta meggyőzni a keresztényeket, hízelegve dicsérte ifjúságukat és bölcsességüket. A szentek így feleltek: „Ne pazarold ránk az időt és a szavakat, kormányzó, mivel mi, értelmes lényekként, a legnagyobb szégyennek tartanánk, ha hódolnánk érzéketlen és értelem nélküli bálványaid előtt, elvetvén az Egyetlen Igaz Istent, Aki a mennyet és a földet teremtette. Tudd meg, hogy fenyegetéseid és kínzásaid nem ijesztenek meg minket. Ezek könnyűek lesznek a számunkra és meg fogják mutatni neked a mi Istenünk erejét”. E szavak felhergelték a prokonzul haragját, aki megparancsolta, hogy Szent Eufémiát és társait húsz napon keresztül folyamatosan kínozzák.

A kínzások után a prokonzul látta, hogy hitük szilárdsága egy cseppet sem ingott meg. Ekkor maga elé rendelte Eufémiát, aki a többieket lelkesítette. Mivel a szent újból határozottságot mutatott fel, vaskerekek segítségével eltörték a karjait és a lábait. A szent azonban Istent hívta segítségül és hamarosan meggyógyult. Ekkor Priscus megparancsolta, hogy gyújtsanak be egy nagy kemencét, amelynek lángja tizenhárom méter magasra emelkedett, és Szent Eufémiát dobják a lángok közé. Az Úr azonban ott is szolgálója segítségére sietett, és elküldte Angyalát, hogy védelmezze a szentet a lángoktól. Látván e csodát, két hóhér, Szoszthénosz és Viktor, megtértek a kereszténységbe és néhány nappal később vértanúhalált haltak, miután a vadállatok elé vetették őket.

Szent Eufémiát még többször megkínozták, de az Úr minden alkalommal védelmezte, hogy megmutassa, kegyelme mennyire erősebb minden kínzásnál, amit csak az emberi gonoszság képes kiötleni. Végül a szentet a vadállatok elé vetették. Szent Eufémiát egy medve tépte szét, így átadta lelkét az Úrnak. Szülei összeszedték földi maradványait és a város közelében temették el.

A diocletianusi egyházüldözések befejeződése után a keresztények Szent Eufémia ereklyéit aranykoporsóba helyezték és átvitték az emlékének szentelt templomba. A szent emléknapján az ereklyéből mennyei jóillatot árasztó vér fakadt. A Khalkédóni Zsinat idején a sírnál csoda történt: 451. július 11-én Eufémia kivetette a koporsójából az eretnek tanításokat tartalmazó irattekercset.

Szent Eufémia sírja évszázadokon át volt zarándokhely. A perzsa támadás idején 616-ban ereklyéit Konstantinápolyba vitték, ahol napjainkban is épségben őrzik, a Phanar-negyedben, a Szent György patriarchai székesegyházban.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011.

Reklámok