Címkék

, ,

ib4506[1]

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Feltámadás napja van, örvendezzünk az ünnepélynek,
és öleljük meg egymást!
Szóljunk: “Testvérek!” 
azokhoz is, akik gyűlölnek minket;
bocsássunk meg mindent a feltámadásért, és így kiáltsunk:

Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált,
és a sírban lévőknek, életet ajándékozván.

* * *

Szynaxárion a Húsvét Nagy és Szent Vasárnapján

A Húsvét szent és nagy vasárnapján Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus életadó feltámadását ünnepeljük.

Vers:

Egyedül szállván le az alvilágba, hogy erejével legyőzze azt,
Nagy zsákmánnyal jött fel az alvilágból Krisztus.

A jelen ünnepet Pászkának nevezzük, ami a héberből fordítva “átmenetet” jelent, mert ez az a nap, amikor Isten a világot a nemlétből a létre hozta; ez ugyanazon nap, amikor Izráel népét a Vörös-tengeren átvezetve, megmentette azt a fáraó kezéből; ugyanezen a napon, leszállván a mennyekből, beköltözött a Szűz méhébe. Most pedig, kiszabadítván az alvilág mélységeiből az egész emberi természetet, felvitte a mennyekbe és az enyészetlenség kezdeti méltóságába helyezte azt. Az alvilágba alászállván, nem támasztott fel azonban mindenkit, csak akik hinni akartak Őbenne. Kiszabadította a szenteknek évszázadok óta az alvilág által erőszakkal fogvatartott lelkeit, kiszabadította és mindenki számára megnyitotta a mennyekbe való felmenetelt. Túlcsorduló örömmel eltelve ezért ünnepeljük fényesen a Feltámadást, hogy hangsúlyozzuk azt az örömöt, amivel természetünk Isten irgalmának bőségéből gazdagodott. Az ellenségesség megszűntét és az Istennel és az angyalokkal való egyesülésünket kifejezve ezért is köszöntjük egymást a szokásos csókkal.

Az Úr feltámadása a következőképpen történt: abban az időben, amikor a katonák őrizték a sírt, éjfél körül földrengés történt, mivel a leszálló angyal elmozdította a követ a sír bejáratáról, az őrség pedig megrettenve szétszaladt, ami által a szombat elmúltával, megközelítőleg szombat éjfélkor, megnyílt az út az asszonyok előtt. A Feltámadásról mindenki más előtt szerez tudomást Isten Anyja, Aki, ahogy azt Szent Máté elbeszéli, a sír előtt ült Magdalénával (Mt. 27, 61). De hogy Jézusnak az Anyjához fűződő rokonsága miatt ne legyen helye a kétségnek, az evangélisták ezt mondják: Először Mária Magdolnának jelent meg (Mk. 16, 9). Ő látta a kövön az angyalt is, és behajolván a sírba, látja a síron belüli angyalokat is, akik az Úr Feltámadását hirdették. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta – mondják ők, – nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt (vö. Mt. 28, 9). Ezt hallván a legbuzgóbb tanítványokhoz, Péterhez és Jánoshoz sietett, és hirdette nekik a Feltámadás örömhírét. Amikor a másik Máriával visszatért, találkoztak Krisztussal, Aki így szólt: Örvendezzetek! (Mt. 28, 9). Mert úgy kellett, hogy az a nem, amely először hallotta: fájdalmak közt szülöd gyermekeidet (Ter. 3, 16), elsőként hallja meg ezt az örömöt is. Ők pedig a visszatarthatatlan szeretet által késztetve hozzálépnek, érintéssel vágyva a bizonyosságra, megérintik az Ő tisztaságos lábait. Megérkeznek a sírhoz az apostolok is: János, aki odaérve a sírhoz, arrébb lépett, Péter pedig belép és különös gondossággal vizsgál meg mindent, megérinti a sírlepelt és a fejkendőt.

Hajnalban Magdaléna más asszonyokkal együtt újra eljött a sírhoz, hogy még inkább megbizonyosodjon a látottakról. Megállt a síron kívül, elsírta magát, majd behajolván a sírba, két fényben tündöklő angyalt látott, akik mintegy lecsendesítvén őt, így szóltak: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? (Vö. Jn. 20, 14-16) – A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. (Mk. 16, 6). Ekkor félelemmel telve felemelkedtek, mert észrevették az Urat. [Magdaléna] hátrafordult és ő is meglátta az ott álló Krisztust, s mivel azt hitte, hogy a kertész (mert a sír egy kertben volt), így szólt: Uram, ha te vitted el Őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom (Jn. 20, 15). Amikor pedig újból visszafordult az angyalokhoz, a Megváltó így szólt Magdalénához: Mária! (Jn. 20, 16). Meghallván Krisztus édes és ismerős hangját, elé akart borulni, Ő azonban így szólt: Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (Jn. 20, 17), ahogy te látod, még embernek tartva Engem, hanem menj a testvéreimhez, és mondj el nekik mindent, amit láttál és hallottál.  Magdaléna így is tett, és pirkadatkor a többiekkel együtt újra megjelenik a sírnál. A Johannával és Saloméval lévő asszonyok akkor jöttek el, amikor már felkelt a nap. Egyszerűbb úgy mondani, hogy az asszonyok különböző időkben jöttek el a sírhoz, és köztük volt az Istenszülő is, mert Ő az a Mária, akit az Evangélium Józsé anyjának nevez [vö. Mk. 15, 47], ez a Józsé pedig József fia volt. Ismeretlen azonban, hogy pontosan mely órában támadt fel az Úr: egyesek azt mondják, hogy amikor először szólalt meg a kakas, mások szerint, amikor a földrengés történt, megint mások pedig mást gondolnak.

Miközben mindezek történtek, az őrök közül némelyek elmentek a főpapokhoz és beszámoltak nekik a történtekről. Ők pedig, pénzt adva nekik, rávették őket, hogy terjesszék el azt, miszerint éjjel eljővén, Jézus tanítványai lopták el Őt. Ugyanaznap este, amikor a tanítványok egybegyűltek, és a zsidóktól való félelmükben az ajtókat erősen bezárták, belépett hozzájuk Krisztus (mert romolhatatlan testben volt) és a szokás szerint a “Békesség néktek!” köszöntéssel köszöntötte őket. Ők pedig meglátván Őt, nagyon örvendeztek és (a Feltámadott) leheletén keresztül jóval tökéletesebb szinten fogadták be Őtőle a Szent Lélek erejét (Vö. Jn. 20, 19-23).

Azt, hogy hogyan történt a harmadik napon az Úr harmadnapi feltámadása, így kell érteni: csütörtök este és péntek napja (mert a zsidók így számolják a napokat) – egy nap; péntek éjjele és az egész szombat – még egy nap – ez a második nap, majd szombat éjjele és vasárnap napja (mivel a kezdet részét már egésznek tekintjük) – még egy nap – ez a harmadik nap. Vagy pedig így is lehet: Krisztust pénteken a harmadik órában feszítették keresztre, majd a hatodik órától a kilencedik óráig sötétség volt – tekintsd ezt éjszakának, a harmadik órától a kilencedik óráig tartó időt pedig egy napnak; a sötétség után újból a péntek napja és éjszakája – a második nap; majd szombat napja és éjszakája – a harmadik nap, az evangélista szavai szerint: szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán (Mt. 28, 1). Ha a Megváltó megígérte, hogy a harmadik napon teszi meg velünk e jótéteményt, akkor a leggyorsabban tette meg azt. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökké. Ámin.

Egyházi szláv/orosz változatból fordította KM.

Reklámok