Címkék
Szent Kelemen az I-II. század fordulóján élt Rómában, Domitianus, Nerva és Trajanus császárok idején. A hagyomány szerint előkelő származású volt, és kiskorában elválasztották szüleitől és testvéreitől. Fiatal korában erőteljesen kereste az igazságot, látogatta a főváros különféle filozófiai iskoláit, de e tanítások Kelemen számára üreseknek tűntek és nem tudták kielégíteni az Abszolútum iránti vágyát. Amikor megtudta, hogy Isten Fia Júdeában megtestesült, odautazott.
Kelemen találkozott Péter apostollal, aki tanította őt a hitre és segítőjének tette meg az igehirdetésben. Együtt járták a szíriai partvidék városait és együtt léptek fel Simon Mágus ellen.
Az igehirdetései által híressé vált Kelement Szent Linus és Anaklétosz[1] után Róma püspökévé választották (91 körül). Megválasztása után Szent Kelemen az apostoli igehirdetés, különösen Péter apostol tevékenységének tanúságtevője lett. „Füleiben az apostolok igehirdetése, szemei előtt az ő hagyományuk volt” – írja róla Szent Irineosz.[2] Az alázatos és szelíd, a Szent Írásban és a görög bölcseletben is jártas emberként képes volt a hit felé fordítani mind a zsidókat, mind a pogányokat, beszélve nekik Isten végtelen irgalmáról és a Mennyek Országáról, amely azokra vár, akik hittel és reménységgel rálépnek a bűnbánat útjára.
Szent Kelemen volt a szerzője a Korinthusi Egyházhoz írt híres levélnek, amit egyesek a Szent Írás részének tekintenek. E levelében arra hívja a korinthusi közösség egyes fiatal tagjait, akik szembefordultak az idősebbekkel, hogy őrizzék Krisztus Teste tagjainak egységét, tiszteljék az apostolok által felállított hierarchiát. Más írásokat is neki tulajdonítanak: a szent apostolok kánonjait, az apostoli határozatokat, valamint a korinthusiakhoz írt második levelet, amelyeknek – bár nagyon jelentős írások – valószínűleg nem ő volt a szerzője.[3]
Szent Kelemen térítette meg Theodorát, Sisinius prefektus, Nerva császár közeli barátja, feleségét, valamint rávette a szent keresztség elfogadására magát Sisiniust is azzal, hogy csodálatosan meggyógyította a prefektus bálványimádása miatt kialakult vakságát.
Amikor erről és a keresztények számának növekedéséről Puplius comes tudomást szerzett, Kelement Trajanus császár parancsára Kherszonészbe száműzte – a Birodalom keleti szélén található nem túl vendégszerető vidékre. A szent püspök ott kétezer kereszténnyel találkozott, akiket rabszolgaként kőbányákba küldtek. Megvigasztalta a szenvedőket, emlékeztetvén őket az örök boldogságra, és imái nyomán a pusztában vízforrás fakadt. Kelemen még a száműzetésben is térítette a pogányokat az igaz hitre. Kelemenről fennmaradt, hogy tevékenysége nyomán egy év alatt hetvenöt templom épült.
A császár hamarosan kegyetlen kormányzót küldött arra a vidékre, hogy véget vessen a tömeges megkeresztelkedésnek. A kormányzó egyből Szent Kelemenre támadt. Kezdetben a püspököt megkínoztatta, majd megparancsolta, hogy vessenek a nyakába horgonyt és hajítsák a Fekete-tengerbe, nehogy a hívők megtalálják a testét és tisztelhessék ereklyéit. Az Úr mégsem hagyta a szent pásztor nélkül magára az elárvult szellemi nyájat. Meghallgatta imáikat, a tenger csodás módon visszavonult, a keresztények pedig a parttól háromszáz méterre meglátták a szent testét. Ettől fogva minden évben Szent Kelemen napján a tenger visszahúzódott, hogy a hívők tiszteletüket tehessék a szent ereklyéknél.
Jóval később, 860-ban Szent Kirill, a szlávok apostola (május 11) Kherszoneszbe utazott. Amikor testvérével, Metóddal a városba érkezett, tudomást szerzett a csodáról és meggyőzte a papságot és a nyájat, hogy imádkozzanak Istenhez az ereklyék feltárulásáért. A közös ima után éjfélkor a víz felszínén megjelentek Szent Kelemen ereklyéi. Szent Kirill és Metód az ereklyéket Rómába vitték II. Hadrianosz pápának.
[1] Néha azt írják, hogy ő volt Róma első püspöke, de itt nincs semmi ellentmondás, mivel akkoriban még nem volt pontos különbség a püspök és a presbiterek között, tehát Linus, Anaklétosz és Kelemen – az apostolok tanítványai és a Római Egyház e korszakának legkiemelkedőbb személyiségei – egymás után vagy időről időre is elláthatták a püspök kötelezettségeit.
[2] Az eretnekségek ellen. III, 3, 3 //SC 34, 105.
[3] A történelmi kutatások azt mutatták ki, hogy Római Szent Kelemennek a korithusiakhoz írt második levele egy bűnbánati homília, ami talán Szíriában vagy Egyiptomban keletkezett 150 körül. Az Apostoli határozatok Szíriában keletkeztek a IV. század végén, a Szent Apostolok Kánonjai egy harmincöt diszciplináris kánonból álló gyűjtemény, amit az Apostoli határozatok 7. könyvének vége tartalmazott. A Trulloszi Zsinat második kánonja elveti az Apostoli határozatokat, de elfogadja a kánonokat, amelyek akkorra már a kánongyűjtemények részévé váltak.
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 2-й, ноябрь-декабрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 325-328. o.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!