Címkék
Caesaria, egyházüldözés, Gangra, Kappadókia, Nagy Szent Vazul, Szent Mamasz, Vértanú
Szent Mamasz gangrai (Kis-Ázsia) vértanú emlékezete
Szent Mamasz vértanú a paflagóniai Gangra városából származott. Szülei, Theodotosz és Rufina, keresztények voltak és nyíltan megvallották hitüket. Mivel nem voltak hajlandók megtagadni Krisztust, a pogányok lefogták és Caesariában börtönbe zárták őket. Ott a börtöncellában született 260-ban Szent Mamasz. Szülei a börtönben elhunytak, a gyermeket pedig egy Ammia[1] nevű jámbor előkelő asszony fogadta fiává. Amikor a gyermek beszélni tanult, fogadott anyját „mamának” nevezte, innen kapta a Mamasz nevet.
Mamaszt tizenkét éves korában tartóztatta le a császári katonaság, mert visszautasította (ahogy Ammia a halála előtt tanította), hogy áldozzon a pogány bálványok előtt Zeusz ünnepén valamint azért, mert az iskolában a keresztény tanokról beszélt a társai között. Először Democritus, Caesaria kormányzójához vitték. Megtudván, hogy Mamasz előkelő származású, a kormányzó Aureliánus császárhoz küldte őt. Az uralkodó akkor éppen Palmira ellen harcolt és Egi kilikai városban tartózkodott [2] (272).
A tyrannus kezdetben kedves és hízelgő szavakkal próbálta meggyőzni a fiút, hogy áldozzon Szerapisz istenségnek, de Mamasz erősebb lelkűnek bizonyult a gyémántnál és a legforróbb lángnál is fényesebb isteni buzgalom hevítette. Ekkor Aurelianus haragra lobbant, látván a gyermek ilyen makacs ellenállását a világ nagy részének urával szemben és megparancsolta, hogy Mamaszt kegyetlenül kínozzák meg, vesszőkkel és botokkal verjék meg. Aurelius azt hitte, hogy a fájdalom majd észhez téríti, és így szólt hozzá: „csak annyit mondj, hogy már áldozatot hoztál a bálványoknak. Ez elég lesz, és szabadon engedlek téged”. Mamasz azonban így felelt: „Sem szívemben, sem szájammal nem tagadom meg Krisztust, a Megváltómat, óh, császár! Ellenkezőleg, köszönöm neked, hogy e kínokon keresztül lehetővé tetted, hogy még nagyobb szeretet ébredjen bennem Krisztus iránt és hogy egyesülhessek Ővele, Uralkodómmal, aki az én üdvösségemért szenvedett”.
A katonák fáklyákkal égették Szent Mamasz testét, kövekkel verték, összetörték a csontjait és nyakába ólmot kötve a tengerbe vetették. Isten Angyala azonban csodálatos módon megmentette, és elvitte a Caesaria fölé magasodó hegyre. Ott élt Mamasz a vadállatok között, szüntelen imádságban magasztalván az Urat. Szarvastehén tejéből készített sajtot, ezzel táplálkozott, a maradékot pedig odaadta a caesariai szegényeknek.
Egy idő múlva Alexandrosz, Kappadókia új helytartója, hallván az ifjú aszkétáról, lovasokat küldött az elfogására. A szentet isteni jel figyelmeztette a közeledtükre. Várta, majd kenyérrel és sajttal kínálta őket és beleegyezett, hogy velük megy. Bátran megvallotta a hitet, amiért újból megkínozták, de a fájdalmak csak még nyilvánvalóbbá tették az isteni Kegyelem jelenlétét Szent Mamasz lelkében és testében.
Kínzói tüzes kemencébe vetették, de mint valaha a három zsidó gyermek a babiloni kemencében, továbbra is Isten dicsőségét énekelte, aki isteni harmattal védelmezte a lángoktól. Ezután vadállatok elé vetették, de azok úgy viselkedtek vele, mint valaha Ádámmal a paradicsomban és gyengéden nyalogatták a lábait. Ezután hóhérai vasvillával tépték szét a hasát. A szent vértanú beleit kezeivel visszafogva még képes volt gyalog elhagyni a várost. Amikor egy barlanghoz jutott, lefeküdt a fölre, miközben mennyei hangot hallott, amely arra hívta, hogy küzdelmeit az örök lakóhelyén pihenje ki [3].
——————
[1] Az életírás más változata szerint Matróna
[2] Kikötő az isszoszi öbölben (ma Ayas városa az skanderumi öbölben), fontos állomás a Konstantinápolyból Antiochiába vezető úton.
[3] E barlang felett a IV. században egy nagy templomot építettek Szent Mamasz tiszteletére, amely kultuszának központjává vált. A Szent Atyák, köztünk Nagy Szent Vazul (vö. PG 31, 589-600) épp e templomban mondták el homíliáikat a szent tiszteletére. A görögök Kis Ázsiából való 1922-es kiűzetése előtt a görög és török asszonyok között szokás volt, hogy beteg gyermekeikkel felkeresték e templom romjait, kérvén a gyógyulásukat. Szent Mamaszt különösen erősen tisztelik a ciprusi Paphosz városban, ahol fejereklyéjét őrzik.
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 55-56. o.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!