Címkék
Szent József 1568-ban született Dubrovnikban, Dalmáciában. Anyja Lemnosz szigetéről származott, apja pedig, aki kereskedő volt, Velencében született. A keresztségben a Jakab nevet kapta. Alapműveltségét Ohridban szerezte meg, ahol öt évet töltött az Istenszülő monostorban nagybátyja, egy szerzetespap mellett.
Húsz évesen az Áthosz-hegyre ment, ahol a Pantokrator monostorban nyírták szerzetessé (1590). Művészi szinten művelte a kalligráfiát, ezért a Nagy Lavrába hívták. Később a Hilandarban, a Xiropotamosz és a Vatoped monostorban élt, ahol az első csodáit tette, beteg szerzeteseket gyógyítván meg. Később megválasztották az Adrianopoliszi Szent István monostor igumenjévé. Hat évig élt ott, szeretetben tanítván a testvéreket az erényes életre. Visszatérvén az Áthosz-hegyre, Szent József a Kutlumus monostor igumenje lett, majd a Vatopedbe vonult vissza, hogy élete utolsó éveit elvonulva, némaságban töltse.
Azonban nem sokkal ezután, 1650-ben Szent József megtudta, hogy II. Partheniosz konstantinápolyi patriarcha (1644-1651) nagyon idős kora (82 éves volt) ellenére Temesvár metropolitájává nevezte ki, mivel erényeinek híre az egész Balkánon ismertté vált. Szent József három hónap alatt megtanult románul, és felszentelésének napján már román nyelven szólította meg a nyájat.
Isten akaratának engedelmeskedve Szent József három évig szolgálta egyházmegyéjét és rendkívül tehetséges lelkipásztornak bizonyult. Gyakran látogatta az egyházmegyéjét, az igaz hitre és az evangéliumi erkölcs tisztaságára tanította a népet. Török nyelvismeretének köszönhetően gyakran tudott közbenjárni a keresztényekért az ottomán hatóságok előtt. Szent József teológiai iskolát alapított és számos papot szentelt, akiket később rendszeresen felkeresett és tanította, segítette őket a szolgálatukban.
A népet különösen megerősítették a hitben csodái. Beiktatásának napján imájával meggyógyított egy lebénult embert. Ekkor a tömeg szent emberként hangosan éltette az új metropolitát. 1652-ben, a sok áldozatot követelő rettenetes tűzvész idején a szent főpap a temesvári erőd templomában tartott Isteni Liturgiát. Térdre borulva imádkozott. Hamarosan felhők gyűltek össze és zivatar támadt, amely kioltotta a lángokat.
Idős kora és az egyházmegye kormányzásával járó gondokban elfáradt Szent József a bánáti Partosz monostorba vonult vissza (1653). Ott töltötte életének utolsó három évét. Azonban a nyáj nem hagyta elvonulni: a hívők nagy számban keresték fel celláját, hogy tanácsot és áldást kérjenek a szegények és szenvedők atyjától.
Szent József nyolcvannyolc évesen hunyt el (1656-ban). A monostorban, az általa építtetett templom oltára alatt temették el. Szent ereklyéjénél napjainkban is csodák történnek.
[1] A XVII. század vége óta helyi szentként tisztelik. Ereklyéinek feltárása után összegyházi tiszteletét 1956-ban rendelte el a Román Orthodox Egyház, majd 1965-ben a Szerb Orthodox Egyház.
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 220-222. o.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!