Címkék
Kallinikosz, Krisztus szent vértanúja feltételezhetően a III-IV. században élt és Kilikiából (Cilicia) származott. Különleges jóság jellemezte, szívében pedig gyermekkora óta élt az Istenbe vetett szilárd hit. Szent Kallinikosz járta a vidékeket és városokat és sok lelket tanított az üdvösség útjára.
Amikor a galatiai Ankyrába (Ankara) érkezvén prédikálni kezdett, győzködte a pogányokat, hogy hagyjanak fel az üres és élettelen bálványok tiszteletével és ismerjék meg Istent – minden létező Teremtőjét. Igehirdetésének sikere kiváltotta egyes pogányok irigységét, akik feljelentették Sacerdonus kormányzónál.
Amikor a kormányzó elé vezették, Kallinikosz az Élő Isten szolgájának vallotta magát és elmondta, hogy azért hirdeti Krisztus tanítását, mert szeretne másokat is megmenteni a tudatlanságból, hogy elnyerhessék az Írás által ígért (vö.: Jak. 5, 20) örök életet. Amikor javasolta a kormányzónak, hogy hagyjon fel a bálványimádással, Sacerdonus dühében elrendelte a megkínzását. Miután ökörbőr korbáccsal megkorbácsolták, lelki tekintetével Istenhez fordult és hálát adott Krisztusnak, hogy szenvedhet az iránta való szeretetéért. Ezután vashorgokkal szaggatták a testét, de ő csak nevetett a hóhéron, aki nem voltak képes megbirkózni a meztelen és védtelen emberrel. Ekkor Sacerdonus azt parancsolta, hogy adjanak rá egy szögekkel és pengékkel kivert vaspapucsot, és ló mögé kötve vontassák el a kb. százhúsz kilométerre lévő paphlagoniai Gangráig és ott égessék meg.
Isten kegyelme által erővel eltelten a szent a forróságban is könnyedén lefutotta a százhúsz kilométert, majdhogynem megelőzvén őreit. Amikor elérkeztek egy Matrika nevű helyhez, a szomjúság által elkínzott és az út folytatására képtelen katonák leborultak a szent lábai elé és a segítségéért könyörögtek.
Kallinikosz imádkozott, a sziklából pedig azonnal egy tiszta vizű forrás fakadt, hasonló ahhoz a forráshoz, ami a zsidóknak fakadt fel az egyiptomi pusztában. Később ezt a forrást Kallinikosz vértanú forrásának kezdték nevezni.
Gangrába érkezésük után a hálás katonák ingadozni kezdtek, nem tudták rávenni magukat a tirannus parancsának végrehajtására. Ekkor Szent Kallinikosz, aki mielőbb szeretett volna egyesülni az Úrral, rávette őket, hogy építsék meg a máglyát. Amikor a máglya meggyulladt és fellobbantak a lángok, az Istent folyamatosan dicsőítő vértanút a tűzbe vetették. Később a gangrai keresztények a szent ereklyéi által elnyerték Isten áldását és segítségét.[1]
Jegyzetek:
[1] 516-ban Szent Kallinikosz ereklyéi mellett a neki szentelt templomban temették el II. Makedoniosz szent patriarchát [ünnepe április 25.], akit a Khalkédoni Zsinat iránti hűsége miatt száműztek Gangrába.
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 6-й, июль-август. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 393-394 o.