Címkék
Szandovics Szent Makszim 1882-ben született a ruszin-lemkó Zsdinja faluban Kárpát-Ruthéniában. Ma a település a lengyel-ukrán határon található, akkoriban pedig Ausztria-Magyarországhoz tartozott. Szent Makszim kiskorától fogva jámbor jellemű volt. Még kisiskolásként korán reggel kelt, imákat olvasott és egyházi énekeket énekelt. Szerzetes vagy pap szeretett volna lenni, ezért az iskola elvégzése után jelentkezett a vidék egyik uniátus (görög katolikus) monostorába. Azonban a monostor életmódjában hamarosan csalódott és ezért a Pocsajevi Lavrába ment, amely akkoriban híres volt szigorú rendtartásáról és az atyák magas szellemiségéről, valamint az Orthodoxia iránti hűségéről.
Amikor Makszim még novícius volt, a monostort felkereste Antonij (Hrapovickij) kijevi metropolita (1863-1936). A főpap arra kérte az igument, hogy engedje el az egyik novíciusát, hogy papnak tanulhasson és Kárpátaljára mehessen, ahol ekkoriban sok uniátus tért vissza az Orthodox Egyházba. A választás Makszimra esett, aki lemondott a szerzetességre vonatkozó elképzeléseiről és követte a püspököt.
Elvégezvén a Zsitomiri Szemináriumot, Makszim feleségül vett egy belorusz lányt, majd pappá szentelték (1911). Antonij metropolita azt javasolta, hogy maradjon Kijevben, de Makszim atya ezt visszautasította és hazatért szülőföldjére.
Grabie-ben, szülőfalujától nem messze, kezdett szolgálni. Ő tartotta itt az első orthodox Szent Liturgiát azóta, hogy Kárpát-Ruthénia a XVIII. században uniátus lett. Amikor hazautazott a rokonaihoz, Makszim atyát letartóztatták, nagy pénzbírságra és nyolcnapos fogdára ítélték. Ennek ellenére Makszim atya tovább szolgált a szomszéd falvakban, ami újabb szankciókat váltott ki ellene és az őt segítő többi orthodox ellen.
1912. márciusában Lembergben bebörtönözték. Két évig tartott a per, amelyben az orthodox felekezetbe való áttéréssel, egyházi szláv nyomtatású könyvek használatával és Oroszországgal – Ausztria-Magyarország ellenségével – való együttműködéssel vádolták. A szent minden vádra így felelt: „Az én egyetlen politikám: a Szent Evangélum”. A nagyszámú hamis tanúvallomás, a rossz bánásmód, izoláció és mindenféle kínzások ellenére a szentet és társait 1914. júniusában felmentették. Szent Makszim betegen tért vissza szülőfalvába.
Augusztusban, az Első Világháború kitörése után az osztrák-magyar hatóságok újra letartóztatták Makszim atyát, most már állapotos feleségével, apjával és néhány orthodox hitű falubelijével együtt. Gorlice városban börtönözték be őket. 1914. szeptember 6-én a bíró tárgyalás nélkül halálra ítélte Makszim atyát. Kivezették a cellájából és a börtön udvarán a többi orthodox letartóztatott szeme láttára kivégezték. Mikor a földre esett, Krisztus szent vértanúja így kiáltott fel: „Éljen a Szent Orthodoxia!”. Ekkor az egyik hóhér ráugrott, és tőrrel leszúrta.
A szent maradványait 1922-ben vitték Zsdinjába, szülőfalujába, ahol a templom mellett temették el. Azóta zarándokok sokasága keresi fel a sírt. Szent Makszim papvértanú tisztelete elterjedt a kárpáti orthodox ruszinok között. Szent Makszim személye a nemzeti és vallási identitás szimbólumává vált.
[1] Tiszteletét 1994-ben hirdette ki a Lengyel Orthodox Egyház, amelyben Szandovics Szent Makszim szentté avatása volt az első kanonizáció az autokefalitás 1924-es elnyerése óta.
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 108-110. o.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!