Szent Hüpatiosz Gangra[1], az északi kisázsiai Paphlagonia egy nagy egyházmegyéje, püspöke volt Nagy Szent Konsztantinosz idején. Részt vett a niceai I. Egyetemes Zsinaton (325)[2] . később pedig tanításaival és isteni ihletettségű írásaival eretnekek sokaságát vezette el az igaz hitre. A szent egyházmegyéjében mindenütt templomokat építtetett, amelyekben az általa tanított papok szolgáltak. Hüpatiosz püspök városában menedékházat és más jótékonysági intézményeket alapított. Főpásztori látogatásaira, Krisztust követvén, két szerzetessel együtt szamárháton utazott.
Életmódja mindenben Keresztelő Szent János életmódjára hasonlított, és lelkipásztori kötelezettségei ellenére küzdelemben, szerzetesként élt. Szent Hüpatiosz szeretett elvonulni egy barlangba, ahol imádkozott vagy a Szent Írásról elmélkedett. Éppen ezen magányos elmélkedések idején fogalmazódtak meg benne írásai, többek között Salamon Bölcsességeinek kommentárjai, amit egyik előkelő tanítványának, Gaiának ajánlott. Elolvasván e könyvet, az asszony átalakult, és minden vagyonát egyházi szükségletekre fordította.
Tökéletes lelkipásztorként Hüpatiosz nem csak a lelkek tanításáról gondoskodott, de Isten benne élő erejének köszönhetően segítségére sietett a híveknek a földi gondjaikban is. Egyszer például segített megszabadítani egy települést a termést megsemmisítő vadnyulaktól.
Csodatevő híre egészen Constantius császárhoz (337-360) is eljutott, aki Konstantinápolyba hívatta a szentet. Az uralkodó kérte, hogy szabadítsa meg egy rettenetes kígyótól, ami a császári kincstár elé költözött és megakadályozta, hogy oda bejussanak. A püspök a szörny elé állt, és a kereszttel díszített botjával a képébe vágott, majd az Úr Jézus Krisztus nevét hívva, egészen a fórumig vitte, ahol egy előkészített kemencébe hajította. Elismerése jeléül Constantius megparancsolta, hogy a szent képmását véssék a kincstár ajtajára, valamint felmentette Gangra városát az évente fizetendő fa és olajadó alól, ami súlyos teher volt eddig a szegényekre. Ennek ellenére a császár továbbra is az ariánus eretnekség követője maradt.
Egyszer, barlangjába tartván, Hüpatiosz a novatiánus szakdárok csapdájába esett, akik kérlelhetetlen gyűlölettel viszonyultak iránta. Megtámadták a püspököt, kövekkel, rudakkal és kardokkal ütlegelték. A félholtra vert főpapban még volt annyi erő, hogy az első vértanú szavait kimondja: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt” (ApCsel. 7, 60). Ekkor egy asszony halálos csapást mérve rá, egy kővel halántékon verte. A bűntettet elkövetők, félvén, hogy elfogják őket, a testet egy szalmakazalba rejtették és elfutottak. Az asszonyt, aki a gonosztettet elkövette, megszállta a démon.
Egy idő múlva a mező tulajdonosa eljött, hogy a szénát elvigye az állatainak, és megdöbbenve látta, hogy természetfölötti fény borítja azt a helyet ahol a test fekszik és az angyalok énekét hallotta. Amikor ezt megtudták, Gangra lakói eljöttek, hogy ünnepélyesen elvigyék a szent ereklyéit. Ezután csodás módon meggyógyult a püspök gyilkosa. Szent Hüpatiosz sírja évszázadokon át csodák forrása volt.
[1] A mai Çankiri.
[2] Valamint, valószínűleg, részt vett a gangrai zsinaton is (IV. század közepe).
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 4-й, март-апрель. // Издательство -Сретенского монастыря – Москва, 2011. 381-383 o.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!