A próféták legnagyobbikának és Krisztus Előhírnökének vére díszítette Heródes mulatságát. Keresztelő Szent János testét tanítványai temették el (vö. Mt. 14, 11-12). A próféta fejét a becstelen Heródiás szerezte meg, megparancsolván, hogy véresen, tányéron hozzák elébe. Megparancsolta, hogy Heródes machaerusi palotája mellett mélyen ássák el egy méltatlan helyen[1].
Sok idő elteltével két keleti keresztény érkezett Palesztinába, hogy elzarándokoljanak a Szent Helyekre. Keresztelő Szent János mindkettőjüknek külön-külön jelent meg álmukban és így szólt hozzájuk: „Menjetek Heródes palotájába és ott találjátok a földben nyugvó fejemet”. Az isteni kegyelem által vezéreltetve nehézség nélkül megtalálták azt a helyet, ahol az értékes ereklyék voltak. Hálát adtak Istennek, majd a szent fejet egy zsákba helyezték és hazaindultak.[2]
Útközben találkoztak egy fazekasmesterrel, aki szegénység miatt elhagyta otthonát, hogy jobb életet találjon. Ekkor Keresztelő Szent János újból megjelent, és megparancsolta, hogy adják át tisztaságos fejét ennek az embernek. A fazekas átvette a szerzetesektől az ereklyét és visszatért Emesszába, ahol ettől fogva jól ment a sora. Arra készülvén, hogy elhagyja a földi életet, az értékes kincset egy ládába helyezte és a lánytestvérére bízta. Azt tanácsolta, hogy csak annak parancsára nyissák fel a ládát, akinek feje abban található, és csak jámbor és istenfélő emberre hagyva adják tovább.
Így járt az Előhírnök feje kézről kézre, míg el nem jutott egy Eusztathiosz nevű szerzeteshez, aki egy Emessza közeli barlangban élt. Titkos ariánus volt. Gőgjében úgy képzelte, hogy az értékes ereklyéknél történő csodás gyógyulások az ő érdemei, az isteni kegyelemet elkezdte szégyentelen haszonszerzésre felhasználni. Eretneksége és gonosz tettei hamarosan feltárultak, és az orthodoxok elűzték őt.
Keresztelő Szent János tisztaságos feje egészen addig a barlangban maradt, amíg meg nem jelent a jámbor Markellosz, Isten embere. Ő monostort alapított a barlang körül. Markiánosz császár (450-457) és Uraniosz híres emesszai püspök[3] idején Markelloszt a monostor igumenjévé választották. Szent János többször megjelent Markellosznak és tanúságot tett az iránta való jóindulatáról, átölelvén őt és egy mézes csuprot adományozott neki. Ezután Markellosz, a barlang felett megállt csillag által vezettetve ásni kezdett, miután megtömjénezte a helyet. Egy márványlap alatt találta meg a szent edénybe helyezett, hajjal borított fejét, amit bőségesen öntözött a könnyeivel.
Az arab támadás után a nagy ereklyét üvegládába helyezték és Emessza kimondottan e célból épített főtemploma kriptájában helyezték el (761).[4]
Az ereklye e kegyelem és mindenféle jótétemények forrásává vált a város számára. Az Abbaszidák Irakból való betörésének fenyegetettsége miatt végül az ereklyét a kappadókiai Komanába vitték át (810-820).[5]
[1] Josephus Flavius zsidó történetíró közlése szerint Szent Jánost Machaerusban ölték meg (vö. „Zsidó régiségek”, XVIII. 7). A IV. században Keresztelő Szent János, Elizeus és Abdiás próféták sírjait Szamariában tisztelték. Ezt kirabolták, a maradványokat Juliánus Aposztata császár idején szétszórták (361). Jámbor keresztények az ereklyék egy részét megmentették és Jeruzsálembe vitték Filipposz igumennek, aki átadta azokat Alexandriai Szent Athanásziosznak. 396. május 27-én Theophilosz érsek a Szerapisz templom helyén épült Előhírnök templomban helyezte el. Azonban a sírhoz még évszázadokon keresztül továbbra is elzarándokoltak a hívők. A szláv Menologionok tartalmaznak egy olyan hagyományt, ami ismeretlen a bizánci Szynaxárionokban: Johanna, egy Heródiás környezetébe tartozó asszony, Kúzának, Heródes hadvezérének felesége, aki az egyik kenetvivő asszony lett, nem bírta elviselni, hogy Szent János fejét méltatlan helyre temessék, ezért megparancsolta, hogy ássák ki és vigyék Jeruzsálembe, az Olajfák hegyére, ahol később egy szerzetesnek ált előkelő ember találta meg azt.
[2] Egy V. század végi másik anonim elbeszélésben azt olvashatjuk, hogy Keresztelő Szent János tanítványai a fejét a kivégzés után Emesszába vitték és egy barlang mélyén rejtették el.
[3] Urániosz püspökről a Khalkedoni Zsinat aktái tesznek említést.
[4] Itt most Simeon Metaphrastes Szenthegyi Szent Nikodémosz „Szynaxárionja” által átvett elbeszélését közöltük. Más bizánci források (Szozoménosz, „Chronicon paschale”, Pszeudo Kodinósz) szerint az Előhírnök fejereklyéjét két Makedoniosz eretnekségét követő szerzetes találta meg Palesztinában, majd Kilikiába vitték azt. Amikor Valens császár (364-378) erről tudomást szerzett, megparancsolta Mardoniosz prefektusnak, hogy az ereklyét vigyék Konstantinápolyba. Útközben a szekér csodás módon megállásra kényszerült Bithiniában. Mardoniosz birtokán hagyták, rábízván egy Matrona nevű apácára, aki szintén makedoniánus volt és egy szerzetesi közösséget vezetett. Halála után Vikentiosz pap, megtérvén az Orthodoxiába, a relikviát addig őrizte, míg Nagy Theodosziosz császár el nem vetette tőle, hogy ünnepélyesen Konstantinápolyba vitesse. 392. február 17-én helyezte el az Eudomon negyedben kimondottan az ereklye számára épült gyönyörű templomban. Az elbeszélésekben mutatkozó ilyen nagy különbségek magyarázatául egyes történetírók azt a feltételezést vetették fel, miszerint csak a fejereklye egy része került Konstantinápolyba Theodosziosz idején. Másfél évszázaddal később Jusztiniánosz császár ezen a helyen egy új templomot építtetett Keresztelő Szent János tiszteletére és megparancsolta, hogy hozzák el ez alkalomból az Emesszában őrzött ereklyét. Ez arra utal, hogy a Theodosziosz idején épült templom ekkor már nem volt ott.
[5] Vö. Az ereklye harmadik megtalálásáról szóló elbeszéléssel. Május 25.
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 3-й, январь-февраль. // Издательство -Сретенского монастыря – Москва, 2011. 803-806 o.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!