Címkék

A sárkány csodás legyőzése

A sárkány csodás legyőzése

Krisztus szent és dicső vértanúja, Szent Teodor, a pontoszi Amasziából származtott. A nagy diocletianusi keresztényüldözés idején szolgált a római hadseregben, kb. 303 körül. Gyermekkorától fogva keresztény volt, de rejtegette hitét, azonban ezt nem kishitűségből tette, hanem azért, mert Istentől várta a jelet, hogy mikor adja át magát a vértanúságra.

Amikor légiója Euchaita (Helenopontosz provincia) környékén állomásozott, megtudta, hogy e vidék lakói egy erdőben élő rettenetes sárkánytól félnek. Megértette, hogy ez az a pillanat, amikor Isten megmutatja, eljött-e az ideje a vértanúságnak. Elment a faluba, amit Euszébia, egy jámbor keresztény asszony kivételével mindenki elhagyott. Az asszony megmutatta neki, hogy hol van a szörny rejtekhelye. A szent keresztet vetvén ráugrott az ordító és lángokat okádó vadállatra és kopjával fejen vágva megölte.

Most már Teodor tudta, hogy legyőzvén Isten segítségével a látható szörnyet, megbirkózik a láthatatlan kígyóval is, a sátánnal, ezért visszatért a táborba és többé nem rejtegette a hitét. Amikor a katonák parancsot kaptak, hogy áldozzanak a birodalmi istenek előtt, Teodor a sátrában maradt. Bejöttek hozzá, hogy rákényszerítsék a ceremónián való részvételre. De ő így felelt nekik: „Én keresztény vagyok és csak Krisztus előtt hódolok. Ő a Király, Akit szolgálok és csak Őnéki hozok áldozatot!”. Egy ideig kérdésekkel kínozták, majd békén hagyták, hogy más keresztényeket hallgassanak ki. Isteni buzgalommal eltelve Teodor erősítette testvéreit, hogy maradjanak a végsőkig méltók Krisztushoz, Aki a mennyei seregekbe hívja őket.

ib2087[1]Éjjel bejutott a pogány templomba és felgyújtotta Rea, az istenek anyja oltárát, amivel nagy nyugtalanságot váltott ki Euchaitában.[2] A templom egyik szolgája megfogta a szentet és elvitte Publius helytartóhoz. Teodor nem tanúsított semmilyen ellenállást és nyugodtan válaszolt a kormányzó kérdéseire. Keresztényként azt magyarázta neki, hogy mennyire ostobaság istenségnek tekinteni egy fadarabot, amely pillanatok alatt hamuvá változik. Publius rettenetes kínokkal fenyegette meg őt. A szent így válaszolt: „A fenyegetéseid nem ijesztenek meg engem, mivel Krisztus ereje lesz az öröm és a vidámság forrása számomra a kínokban”. Dühében fogait csikorgatva a helytartó megparancsolta, hogy hajítsák be élelem nélkül a sötét kazamatákba.

Krisztus még aznap éjjel megjelent Teodornak, hogy megvigasztalja és megígérte, hogy bátor szolgája számára az isteni kegyelem lesz egyidőben étele, öröme és védelme. Lélekben megerősödvén, a szent az angyalokkal együtt himnuszokat énekelve töltötte az idejét, úgyhogy az őrök azt hitték, a fogolyhoz más keresztények is csatlakoztak, miközben a börtön teljesen el volt zárva.

Felajánlottak neki egy kevés kenyeret és vizet, de ő visszautasította, mondván, hogy Krisztus mennyei ételt ígért neki. Amikor másnap a helytartó elé vitték, felajánlották neki a bálványtemplom legfőbb papjának tisztségét. Ez az ajánlat csak nevetést váltott ki a szentből: elmondta, hogy kész darabokra vágatni magát Krisztus szeretetéért. Ekkor fejjel lefelé felakasztották és vaskarmokkal kezdték lenyúzni a bőrét, de hiába. Látván a vértanú zabolázhatatlan ellenállását, és félvén, hogy mások is követik a példáját, a helytartó elrendelte, hogy élve égessék el.

Szent Teodor megkínzása

Szent Teodor megkínzása

Amikor a máglya felé tartott, Teodor forró imával fordult Istenhez, hogy támogassa a többi hitvallót, majd belépett a lángokba. De a lángok, mintegy tisztelegve előtte, mintha diadalívet alkotnának, körbevették, de nem érintették a testét. Ekkor Teodor hálát adott Istennek, majd átadta lelkét az Úrnak.

A jámbor Euszébiának sikerült kiváltania és Euchaitába vinnie a testét. Később itt a vértanú tiszteletére templomot emeltek, ahol a zarándokok lelki és testi gyógyulást találtak.

361-ben Julianus Apostata császár, aki minden erővel megpróbálta visszaállítani a pogány kultuszokat, látta, hogy a keresztények igyekeznek a Nagyböjt első hetét különösen odaadó önmegtartóztatással és imádsággal megszentelni. A kegyetlen despota megparancsolta a konstantinápolyi prefektusnak, hogy a piacon minden ételt hintsenek meg az áldozati állatok vérével, hogy így senki se kerülhesse el a bálványimádásban való részvétel szennyességét. De az Úr nem hagyta magára a választott népét. Látomásban küldte el Teodor szolgáját Eudox érsekhez (360-364) és megparancsolta neki, hogy a keresztények ne vásároljanak élelmiszert a piacon, hanem készítsenek maguknak kolivot – főt búzát[3].

Így hiúsította meg Szent Teodor nagyvértanú beavatkozásával a keresztény nép a zsarnok gonosz tervét és maradt mentes a bálványimádás szennyétől. Ettől fogva az Egyház évente megemlékezik e csodáról a Nagyböjt első szombatján, arra tanítván a híveket, hogy a böjt és az önmegtartóztatás képesek megtisztítani minden szennytől és minden bűntől.

Szent Teodor számos csodát tett azoknak, akik hittel és imával keresték fel a templomát. Egyszer dicsőségben tündökölve fehér lovon jelent meg, és hazavitte egy szegény özvegynek a szaracénok fogságába esett fiát. Minden csodájával azt mutatta meg, hogy ahogy a földön is katona volt, úgy a keresztények védelmezője lett a Mennyekben.

[1] Vö. Szent Teodor Fővezér ünnepével, február 8.

[2] Nüsszai Szent Gergely szerint ez Amasziában történt. Vö. Nisszai Szent Gergely. Dicsérőbeszéd Szent Teodornak. PG. 46, 741.

[3] Ezt az édességekkel és kandírozott gyümölcsdarabokkal kevert kolivot áldják meg és osztják szét napjainkban is a szentek és elhunytak emlékére. A leendő feltámadást (mivel a búza magjai földbe esvén, kisarjadnak) és a paradicsombéli boldogságot szimbolizálja.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 3-й, январь-февраль. // Издательство -Сретенского монастыря – Москва, 2011. 706-709 o.