1746-ban Neofit ungro-valachiai (havasföldi) metropolita Bukarestben pappá szentelte Măcinic Mózest. Szent Mózes bátran szembeszállt az uniátusokkal, amiért letartóztatták és Nagyszebenben tizenhét hónapra bebörtönözték. Azzal a feltétellel szabadult, hogy soha többé nem tölthet be egyházi tisztséget. Egy ideig egyszerű parasztként élt, azonban ellenállt a helyi uniátus pap azon törekvésének, hogy minél több orthodox hívőt vonjon be a hamis szövetségbe. 1752-ben a hívők Szent Miclăuş Opreával együtt Bécsbe küldték Mária Terézia császárnőhöz, hogy igazságot és az erdélyi Orthodox Egyház védelmét kérje az uralkodótól.
Azonban a császárnő válasz helyett bírósági tárgyalás nélkül letartóztatta és a kufsteini várbörtönbe záratta őket. A következő években az erdélyi papság és a hívő nép többször követelte a szent hitvallók szabadon engedését, de eredmény nélkül. 1784. július 25-én Mózes felesége, Sztana, levelet írt II. József császárnak, amiben a már harminckét éve raboskodó férje szabadon engedését kérte. Az osztrák börtönhatóság azt válaszolta, hogy nem tartanak nyilván ilyen nevű foglyot. Ez lehetővé teszi azt a feltételezést, hogy a szentek Kufstein börtönében haltak meg, megőrizvén az orthodox hitet és elnyervén a Mennyekben a vértanúk koszorúját.
Szebengálosi Szent Jánost Bukarestben vagy Rimnikben (Havasföld) szentelték pappá, mivel Erdélyben akkoriban nem volt orthodox püspök. Ő is az orthodox hit bátor védelmezői közé tartozott. Egyszer éjjel a kormányhivatalnokok betörtek szebengálosi házába, hogy letartóztassák. Mivel János atya nem volt otthon, megkötözték a feleségét, arra készülve, hogy megkínozzák őt. A szomszédok azonban meghallották a kiáltásait, összeszaladtak, egyiküket egy pisztolylövés ölte meg.
1752-ben János atya és más hívők a Bánátba mentek, ahol, tudván Szent Mózes és Szent Oprea bécsi készülő bécsi küldetéséről, jelentést nyújtottak át az uniátusok által szorongatott nyugat-erdélyi keresztények helyzetéről. Hazatérte után János atya folytatta küzdelmét az orthodox hagyományok megőrzéséért. 1756. májusában letartóztatták, majd vasba verve Nagyszebenbe vitték. Mária Terézia császárnő parancsára életfogytiglani börtönre ítélték Dévában. Egy évvel később az ausztriai Graz-ba szállTották. Húsz évvel később brassói kereskedők meglátogatták János atyát a grazi börtönben. Ugyanolyan hitbeli szilárdságot mutatott fel, mint fiatal korában. „Inkább meghalok a börtönben, mintsem hogy feladjam dicső hitemet!” Ezután a kufstein-i börtönbe vitték át, ahol földi életét kifejezhetetlen szenvedések közepette fejezte be[1], hasonlóan Erdély más orthodox hitvallóihoz.
[1] 1780 után
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 758-759 o.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!