Az újnaptár szerinti 2013. augusztus 18-án többek között Szent Flórosz és Laurosz vértanúkra, Szent Hermész, Szerapion és Polyainosz római vértanúkra, Szent Juliania vértanúra, Szent (I.) György és Szent (V.) János konstantinápolyi patriarchákra, Rilai Szent Jánosra (főünnepe október 19.), Grigorij Bronnyikov presbiterre, Jevgenyij Dmitrov és Mihail Eregodszkij újvértanúkra (1937), Myra környékén a tengerbe vetett Szent Leó vértanúra, a békében elhunyt negyven szent aszkétára, Konstantinápolyi Szent Makarioszra (XIV. század) (e szentek ünnepei a bizánci Szynaxárionokban maradtak fenn), Szent Barnabásra és Szofrónioszra, a sumelai monostor alapítóira és Szent Kristófra, a monostor felújítójára, Szentéletű Szofrónioszra, az Áthosz-hegyi Szent Annak szkitiből, Pároszi Szent Arszénioszra és Szentéletű Grúz Krisztoduloszra emlékezünk.
Tropárion: Elpusztítottad Kereszteddel a halált, a latornak megnyitottad a Paradicsomot, a kenethozó asszonyok siralmait megváltoztattad, és apostolaidnak megparancsoltad, hogy hirdessék: Feltámadtál Krisztus Isten, megadván a világnak a nagy irgalmat.
Kondákion: Immár a halál hatalma nem vesz erőt a halandókon, mert Krisztus alászállott, megtörte és eloszlatta annak erejét; megkötözve már a pokol, a Próféták pedig egyhangúan vígadnak, mondván: Megjelent az Üdvözítő azoknak, akik hittel élnek; jertek hívők a Feltámadásra.
Apostoli prokimen: Az Úr erőt ad az ő népének, az Úr megáldja az Ő népét békeséggel.
Vers: Hozzatok az Úrnak, Istennek fiai, hozzatok az Úrnak bárányokat.
Apostoli olvasmány: 1Kor. 1, 10-17
Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon felfogásban! Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: “Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal.” Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt. Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve. Még Sztefanász csaladját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna. Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
Evangéliumi olvasmány: Mt. 14, 14-22
Abban az időben Jézus nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: “Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.” Jézus azonban így válaszolt:”Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.” “Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték. “Hozzátok ide”, mondta. Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosarat szedtek össze. Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett. Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!