Címkék

Gót Szent Nikétasz

Gót Szent Nikétasz

Szent Nikétasz Nagy Konstantin császár uralkodása idején született, kb. 330 körül a Duna-delta vidékén. Származása szerint gót volt [1]. Jámbor szülei gondoskodásának és azon vidék püspöke, az orthodox hitet a Niceai Zsinaton kiválóan védelmező Theophilosz tanításainak köszönhetően Szent Nikétaszt hitben és az Úr iránti szeretetben nevelték fel, és nagyon vágyott arra, hogy hozzájáruljon népe megtéréséhez. Theophilosz püspök utóda, Wulfila [2] megalkotta a gót írást, hogy lefordíthassa gót nyelvre a Szent Írást. Kitanította Szent Nikétaszt és megbízta a Szent Írás terjesztésével népe közében.

Ekkor a gótok két ellenséges pártra szakadtak. Az egyik élén Fritigern, a másik élén pedig Athanarich állt, egy becstelen és nagyon kegyetlen ember. Fritigern nem tudta legyőzni őt és szövetségre lépett Valens római császárral, aki segítségül küldte egy légióját, amelynek pajzsain a keresztet ábrázolták, és visszaszorította Athanarich seregeit. Athanarich azonban nem sokkal később visszaszerezte a hatalmat és gyűlöletet táplálván önmagában a keresztények iránt, kegyetlen üldöztetést indított ellenük.

Nikétasz az elsők egyikeként esett a fogságába, mivel mindenki tudott arról, hogy az Evangélium fáradhatatlan hirdetője. A szent visszautasította Krisztus megtagadását. Ekkor megkínozták, de ő csak még hangosabban vallotta meg hitét és a Megváltó iránti szeretetét. A kínzások után egy kemencébe hajították, ahol lelkét átadta Istennek és elnyerte a győzelmi koszorút (372).

Szent ereklyéit egy csillag megjelenésének köszönhetően találták meg. Marian, a szent barátja és tanítványa ereklyéit 375-ben Monsuestiába vitte át.

 

[1] Gótok – germán népcsoport, a Baltikumból vándoroltak el. A III. században a Krím vidékén telepedtek le, amelyet attól fogva Gothiának (Γοτθία) kezdtek nevezni. A IV. század elején behatoltak a Kelet-Római Birodalom területére és kezdtek letelepedni Thrákiában és Moesiában, a Duna jobbpartján, annak deltája közelében. Ekkor kezdtek áttérni a keresztény hitre. Ebben különösen fontos szerepe volt Wulfila ariánus püspöknek, aki megalkotta a gót írást és lefordította gót nyelvre a teljes Szent Írást. Nagy számban éltek gótok Konstantinápolyban is. Különösen támogatta a gótok közötti igehirdetést Aranyszájú Szent János.

[2] Wulfila (318-383) kappadókiai származású volt és fogolyként került a gótokhoz. Konstantinápolyi küldetése idején Nikomédiai Euszébiosz a gótok püspökévé szentelte (341). Wulfila 383-ban hunyt el. A Szent Írás gót nyelvű fordításának elkészítésén kívül nagyon sokat tett a germán népek megtéréséért. Sajnos később a mérsékelt ariánusok oldalára állt és így az általa megtérített gótokat eretnekségbe vezette. Akkoriban, amikor Szent Nikétasz Wulfila tanítványa volt, a püspök valószínűleg még orthodox volt.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 209-210. o.