Címkék

A VII. Egyetemes Zsinat szent atyái

A VII. Egyetemes Zsinat szent atyái

A VIII. században Athéni Szent Eiréné császárné (augusztus 7.) lett a régens fia, VI. Konstantin császár mellett. Első tette a szentképek elleni üldöztetés beszüntetése volt, amit még 726-ban kezdett el III. (Izaurai) Leó császár, majd még kegyetlenebb módon folytatott V. Kónsztantinosz Kopronümosz (magyarul: Trágyanevű) császár. Ezért patriarchává nevezte ki tanácsadóját, Szent Taraszioszt (február 25.), és megbízta, hogy 786. augusztusáig készítsen elő nagy Zsinatot Konstantinápolyba, amely megfogalmazná az Egyház hitét e kérdésben. Az ikonrombolók által kirobbantott zavargások miatt azonban arra kényszerült, hogy a Zsinat összehívását egy évvel elhalassza.

A Niceába áthelyezett VII. Egyetemes Zsinatot 787. szeptember 24. és október 13. között tartották a Szent Szophia templomban, ahol négy és fél évszázaddal korábban az I. Egyetemes Zsinat ülésezett. A Szent Tarasziosz patriarcha által vezetett Zsinatra háromszázötven orthodox püspök gyűlt össze, akikhez később még hét, az ikonromboló eretnekséget megtagadó főpap csatlakozott. A római pápa, valamint Antiokhia és Jeruzsálem patriarchái képviselőihez képest az ikonromboló császárok által kegyetlenül üldözött szerzetesek jelentős számban voltak jelen: körülbelül százharminchat fő.

Gondos előkészítés után, végighallgatván a szent atyák nagyszámú tanúbizonyságait, a Zsinat résztvevői anathémát mondtak azon eretnekekre, akik ötven éven keresztül tiltották az orthodoxoknak Krisztus és a szentek ikonjainak tiszteletét, bálványimádásnak tartva azt. Így záródott tehát az ikonrombolás első szakasza, amely azonban néhány évvel később V. (Örmény) Leó császár idején (813-820) újra erőre kapott és csak 843-ban győzetett le véglegesen, hála Theodóra császárnőnek (február 11.) és Szent Metód patriarchának (június 14.) [2] A szent atyák anathémát mondtak az eretnek patriarchákra, Anasztászioszra, Konsztantinoszra és Nikétaszra, valamint Efezusi Theodosziosz, Nikomédiai Joannész és Nakóleiai Konsztantinosz metropolitákra és követőikre. Elvetették a 754-ben V. Konstantin kezdeményezésére a hiereia-i palotában tartott álzsinatot és örök emléket hirdettek az Orthodoxia szent védelmezőinek: Szent Germanosz patriarchának (március 12.), Damaszkuszi Szent Jánosnak (december 4.), Ciprusi Szent Györgynek [3] és mindenkinek, akit elűztek vagy megkínoztak a szent ikonok védelme miatti kiállásáért. A szent atyák által az utolsó ülésen felolvasott Határozatban olvashatjuk:

„A lehető legszigorúbban és a legnagyobb körültekintéssel határozzuk, hogy a drága és életetadó Kereszt ábrázolásához hasonlóan a drága és szent képmásokat is – akár festve, akár mozaikból, akár más alkalmas anyagból vannak is ezek – Isten szent templomaiban, szent edényeken, ruhákon, falakon és fatáblákon, házakban és utakon kell elhelyezni: legyenek ezek akár a mi Urunk és Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus képmásai, akár Nagyasszonyunké, Istennek Szentséges Szülőjéé, vagy pedig a tiszteletreméltó angyalok, vagy az összes szentek és szent életű emberek képmásai. Hiszen minél gyakrabban látjuk őket ikonok ábrázolásain, az ikonokat szemlélve annál inkább felemelkedünk az őskép emlékezetéhez és szeretetéhez, s csókkal és tiszteletteljes hódolattal (προσκύνησιν) illetjük e képeket, nem pedig hitünk szerinti imádásban (λατρείαν) részesítjük őket, amely egyedül csak az isteni természetet illeti meg. Hanem éppúgy, mint a drága és életetadó kereszt ábrázolását, a szent Evangéliumot és egyéb szent tárgyakat, úgy ezeket is tömjénezéssel és gyertyák gyújtásával tiszteljük meg, amiként ez őseinknél is kegyes szokás volt. Az ikonnak adott tisztelet ugyanis az ősképre száll; és aki hódol az ikon előtt, az az ikonon ábrázolt hüposztaszisz előtt hódol. Így tartja ugyanis Szent Atyáink tanítása, vagyis Egyetemes Egyházunk Hagyománya, amely a földkerekség egyik végétől a másikig hirdeti az Evangéliumot” [4]

Ily módon a szent atyák nem csak a szent ikonok tiszteletét védelmezték, hanem Isten Fia Megtestesülésének valóságos voltát is [5]. Felvéve az emberi természetet, Isten Igéje átistenítette azt, de nem fosztotta meg sajátos jellemzőitől. Éppen ezért, bár mennybe emelet formájában elérhetetlen az érzékeink számára, az Úr ezen emberi természete ennek ellenére elképzelhető. Krisztus ikonja, amelynek helyességét az egyházi hagyomány igazolja, ily módon megjeleníti Személye ősképének valódi isteni és emberi jelenlétét és kegyelmet közvetít annak, aki hittel tiszteli azt.

A második Niceai Zsinat a hetedik és egyben az Orthodox Egyház által elismert utolsó Egyetemes Zsinat volt. Ebből azonban nem következik, hogy a jövőben nem lehet Egyetemes Zsinatokat összehívni. Inkább azt jelenti, hogy hetedikként, a Niceai Zsinat a tökéletesség és befejezettség szimbólumává vált – éppen ezt az értelmet tulajdonítja e számnak a Szent Írás (vö. Ter. 2, 1-3). Lezárja a nagy dogmatikai viták korszakát, amelyek lehetővé tették az Egyház számára, hogy minden kétértelműséget kizáró meghatározásokban pontosítsa a szent orthodox hit határait. Mostantól minden eretnekség viszonyítható valamelyik olyan tévedéshez, amelyekre az Egyház az Egyetemes Zsinatokon anathémát mondott.

A Te szentjeid imái által Uram Jézus Krisztus irgalmazz nekünk. Ámin.

Jegyzetek: 

[1] E hónap 11. napján tartandó, amennyiben ez vasárnapra esik, vagy pedig az ezt követő első vasárnapon. Egyes források szerint ezen a napon a hét Egyetemes Zsinatra emlékeznek (pl. Kijevi Szent Kiprián „Rendtartása”).

[2] A szentképek tiszteletének ezen végső helyreállítása a lényege az Orthodoxia Ünnepének, amit a Nagyböjt I. vasárnapján tartunk, és ami egyúttal általában az orthodox hit ünnepévé vált.

[3] A ciprusi származású Szent György fiatal korában lett szerzetes és Constantzaban remeteként élt. A Hiereia-i Zsinat a szent ikonok tiszteletének védelme miatt anathémával sújtotta Damaszkuszi Szent Jánossal és Szent Germanosszal együtt.

[4] Magyarul: Leonyid Uszpenszkij, Az ikon teológiája az Orthodox Egyházban. Kairosz-Paulus Hungarus. Budapest, 2003. 87. o.

[5] Damaszkuszi Szent János írja: „Régen az Istent, testetlen és alaktalan lévén, nem lehetett képen ábrázolni, most viszont, hogy az Isten testben volt látható, és együtt élt az emberekkel, képen mutatom be azt, ami Istenből látható. Nem hódolok az anyagnak, hódolattal illetem azonban az anyag alkotómesterét, aki értem anyaggá lett, és üdvösségemet anyag által munkálta, és nem szűnök tiszteletben tartani az anyagot, amely üdvösségemnek eszköze volt. (Első beszéd az ikonok védelmében, 16 // PG 94, 1245. Magyarul itt olvasható )

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011.  630-633. o.