Dimitrij Kiranov atya
Szent Demeter Kiranov presbiter, újvértanú
Dimitrij Mihajlovics Kiranov 1879-ben született papi családban a krími Tavriai Kormányzóság területén. Ekkoriban a Kiranovok bolgár eredetű papi családja már több mint 300 éves múltra volt visszavezethető. Az orosz-török háború után a leendő újvértanú apja, Mihail Sztyefanovics Kiranov atya nyolcszáz bolgár család Dél-Oroszországba költözését szervezte meg. 167 család Besszarábiába költözött, ahol megalapították Glavan falut az akkermani járásban. Mihail atya mindhárom fia – Dmitrij, Sztyefan és Viktor – nemzetségük hagyományának folytatójaként papok lettek.
Dmitrij elvégezte a Tavriai Teológiai Szemináriumot, majd felolvasóként szolgált. 1904-ben szentelték pappá. A Tavriai Kormányzóság melitopoli járásába, Ivanovka faluba nevezték ki papnak a Theológus Szent János templomba. Nem sokkal később áthelyezték a Mennybemenetel templomba, majd 1913-tól a jaltai Aranyszájú Szent János székesegyház papja lett. Papi szolgálata mellett folyamatosan tanított a helyi egyházközségi iskolákban. Nem csak aktív lelkipásztor, de tehetséges igehirdető is volt, igehirdetéseire mindig sok ember összegyűlt a templomokban.
Dimitrij Kiranov atya fiával és bátyja, Sztyefan Kiranov atya családjával
Dimitrij atyát Jaltában érték a forradalmi események. 1923-ban a GPU ügynökei kíséretében a városba érkeztek az ún. élőegyházasok: Szergij Bazsenov protoijerej és Alekszander Vvegyenszkij „élőegyházas érsek”. Követelték, hogy adják át nekik a Névai Szent Sándor székesegyházat, ellenkező esetben pedig az egész városi papság elleni represszióval fenyegettek. A templom elöljárója határozottan visszautasította a székesegyház átadását, amiért a GPU őt és öt másik papot, köztük Dimitrij Kiranov atyát, letartóztatott. A vád az volt, hogy a szertartások során megemlékeztek Tyihon patriarcháról és levelet írtak neki, amelyben üdvözölték visszatérését az egyházi vezetés élére [a patriarcha letartóztatása és szabadon engedése után – ford. megj.]. A letartóztattakat a szimferopoli börtönbe vitték. A kihallgatások után egy évre megtiltották nekik, hogy elhagyják a Krímet.
Dimitrij atya egy év múlva protoijerej címet kapott és visszatért a jaltai Aranyszájú Szent János székesegyházba. A hatalom folyamatosan szorongatta a papot, igyekeztek rávenni, hogy mondjon le a papi szolgálatról. 1929-ben letartóztatták és száműzték Dimitrij atya egyetlen fiát, Lev Kiranovot, aki 19 éves volt. Dimitrij atyát pedig 2 ezer rubeles büntetéssel sújtották. 1930-ban öt hónap kényszermunkára vezényelték; ugyanebben az évben a rendőrség pénzbüntetést szabott ki rá azért, mert „idegen papot szolgálni engedett a jaltai székesegyházban”.
A hatalom kísérletet tett arra, hogy a székesegyházhoz tartozó Szent Miklós kápolnát elfoglalják, elvegyék a vagyonát, majd a templomot lerombolják, Dimitrij atya ezt megakadályozandó, bezáratta az épületet. Amikor a bolsevikok látták, hogy nem tudnak bejutni a szentélybe, azt a határozatot hozták, hogy Dimitrij atya fizessen 1113 rubel pénzbüntetést – ennyire értékelték a kápolna kegytárgyait. A hívők gyorsan összeszedték az összeget, de a hatalom nem nyugodott meg. A papot az OGPU szovjetellenes agitáció vádjával letartóztatta. A vád azt is tartalmazta, hogy „törvénytelenül pénzt gyűjt a hívők között”. Dimitrij atyát 3 év kazahsztáni száműzetésre ítélték.
1935-ben tért haza a száműzetésből, és bár már nagyon beteg volt, folytatta a szolgálatot. A jaltai Névai Szent Sándor székesegyház papjaként Dimitrij Kiranov atya alapítványt hozott létre a letartóztatott papok, hívők és rokonaik anyagi támogatására.
Hamarosan újra letartóztatták. Ez 1937-ben történt, amikor az országban tömegterror zajlott. A jaltai Névai Szent Sándor székesegyház papját azzal vádolták, hogy „az egyháziak ellenforradalmi csoportjának vezetője”. A vád egyik pontja az volt, hogy „segítséget nyújtott a letartóztatott egyháziaknak”. A papot halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Dimitrij Kiranov atyát a szimferopoli börtönben végezték ki 1938. január 4-én.
Szent Feodor Porojkov protoijerej, újvértanú
Fedor Nyikolájevics Porojkov 1875-ben született a Jaroszlavli Kormányzóság uglicsi járásában, Mimosnya faluban a pap családjában. Két évet tanult a Jaroszlavli Teológiai Szemináriumban, majd a XX. század elején megházasodott és pappá szentelték.
Kezdeti szolgálati helye nem ismert. 1930-ban már protoijerej volt és Jaroszlavl környékén szolgált. A kollektivizáció és a kuláktalanítás idején Feodor atyát letartóztatták és elítélték (3 év Javító-Munkatábor és 1 év száműzetés). 1934-ig fogságban volt.
1934-től a Jaroszlavli Terület boriszoglebi járásának Voscsazsnyikovo falvában szolgált és a környék esperese volt. 1934-ben a faluban, ahol addig több templom is volt, csak egy működő maradt. Feodor atya mindent megtett, hogy megmentse ezt az utolsó templomot, megakadályozza annak bezárását. Amikor 1936-ban a hatóságok újabb kísérletet tettek a templom bezárására, Feodor atya az egyházközségi tanács nevében tiltakozó nyilatkozatot írt a templom bezárása ellen, amit a hívők aláírtak és elküldtek Moszkvába. A templomot sikerült megmenteni, de a pap így felhívta magára a figyelmet és kiváltotta az NKVD represszióját.
1936. október 10-én Feodor Porojkov atyát letartóztatták. Visszautasított minden ellene felhozott vádat és még a rokonai lakcímét sem volt hajlandó elárulni. 1937. január 16-én „szovjetellenes agitáció” vádjával öt év Javító-Munkatáborra ítélték. Büntetését az Arhangelszk környéki Kulojlágban töltötte, ahol 1938. január 4-én halt meg.
Szynaxarion 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!