(1) Chełm város és Podlasko vidéke (2) Lengyelország keleti részén található, nem messze a mai ukrán és belarusz határtól. A történelem során e vidék számtalan változáson ment keresztül, melyek mindig negatív következményekkel jártak a terület orthodox lakossága számára. A II. Világháború idején a német megszállók két koncentrációs tábort hoztak itt létre, melyekben kilencvenezer ember halt meg. A háború vége felé, amikor a szovjet hadsereg elfoglalta a területet, a hívőket a kommunista-bolsevik partizánok kezdték üldözni.

32917.b[1].jpg

Chełm és Podlasko vidékének újvértanúi

Szent Vaszilij Martis 1870-ben született Chełm-vidékén, Teratin faluban. 1900-ban szentelték pappá. Kezdetben Alakszkában volt misszionárius, majd Kanadában és Pensylvaniában szolgált az Oroszországi Orthodox Egyház Amerikai Egyházmegyéjében. Miután visszatért Európába, parókus lett, majd a Lengyel Egyház autokefalitásának kihirdetése után (1924) a lengyel hadsereg tábori lelkésze lett. A II. Világháború kezdete előtt visszatért szülőfalujába, ahol fiatalabb lányához, annak férjéhez és négyéves unokájához költözött.

1945. május 4-én, Nagy Pénteken, a szomszédjuk veszélyre figyelmeztette Vaszilij atyát, és azt tanácsolta, hogy meneküljön el. Olyan hírek terjedtek, hogy a partizánok a meggyilkolásukat tervezik. Vaszilij atya azt mondta, hogy nem menekül sehová, mert nem tett semmi rosszat, és Krisztus sem menekült el a megpróbáltatás elől. Éjjel a partizánok valóban betörtek a házukba. Irinát, az unokát, a padláson bezárták, majd Jelenát, aki épp várandós volt, bevitték az egyik szobába, hogy megbecstelenítsék. Mások a papot kezdték kínozni és négy óra múlva kivégezték. Amikor az egyik partizán le akarta lőni Jelenát, az asszony a “Mi Atyánk” imát kezdte imádkozni, a férfi karja pedig megmerevedett. Így sikerült elmenekülnie lányával az egyik szomszédhoz. Férje, aki munkát keresett, csak másnap érkezett haza. Megtalálta Vaszilij atya olyannyira megcsonkított testét, hogy alig ismerte fel. A pap földi maradványait Teratinben temették el, majd 1963-ban átvitték a varsói orthodox temetőbe. Ereklyéjét 2003-ban tárták fel, most a varsói Lépcsős Szent János templomban található.

Pavel Svajkó atya 1893-ban születet Zablotciban (ma Ukrajna területe). 1923-ban megnősült, majd egy évvel később pappá szentelték. Kezdetben egy Tarnogrud (mai Kelet-Lengyelország) környéki településre küldték, ezután misszionárius lett a Kárpátokban élő uniátus (görög katolikus) lemkók (2) között. A világháború idején sok nehézséget kellett elviselniük, házukat kirabolták. 1943-ban Pavel atyát Grabovec-be nevezték ki.

Nagyboldogasszony napján saját házukban támadták meg őket a partizánok. Egy órán keresztül rettenetes kínzásoknak vetették alá a papot és feleségét: eltörték az asszony kezeit és lábait, majd felvágták a hasát, Pavel atyának a testét pedig több helyen megvagdosták. Az elrejtőzött szomszédok hallották kiáltásaikat, majd a lövéseket is, melyek elhozták a szenvedő házaspárnak a vértanúság koszorúját.

Nyikoláj Golc atya 1907-ben született a Volhíniai Kormányzóság Kotlecsev városában. Bulgáriában kapott teológiai képzést. Miután megnősült (1930), felszentelték, papként szolgált. A II. világháború idején a mai Kelet-Lengyelország területén lévő Novoszelki egyházközségébe került. 1944. április 2-án több hívővel együtt a templomban tartóztatták le. Kegyetlenül megkínozták majd kivégezték őket. Szent Miklós atyát Novoszelkiben temették el, de sírjának pontos helye nem ismert.

Lev Korobcsuk atya 1919-ben született Jaroszlavlban, ahová szülei Chełmből költöztek át. Amikor a család visszatért Lengyelországba, a Jablecsna-i Szent Onufrij monostorban tanult egyházi éneklést. Egy ideig énekesként szolgált, majd 1942-ben felszentelték és Laszkuv falu egyházközségébe helyezték. 1944. március 10-én Lev atyát és kétszáz hívőjét kivégezték. Kéthéttel később a nővére azonosította a tetemét egy tömegsírnál. A környéken nem találtak papot, ezért saját maga végezte el a temetést.

Petr Ogrizko atya 1891-ben született Tomasuv környékén. Mezőgazdasági iskolát végzett, majd egy ideig tanító volt a helyi falusi iskolában. 30 évesen felvételizett a Kremenyeck Szemináriumba, majd házasságkötése után pappá szentelték. A szovjet megszállásig Petr atya Kelet-Lengyelországban szolgált. Ezután, annak ellenére, hogy tudta, milyen repressziók zajlanak az orthodox papság ellen a kommunisták részéről, visszatért Chełmbe. Itt többször megtámadták, de kitartott a szolgálatban.

1944. április 10-én, amikor a hozzá tartozó Csartovec falut látogatta és Liturgiára készült, a templomba partizánok zúdultak be. Elrángatták az oltárasztaltól és a falun keresztül kirángatták a mocsárhoz. Ott Isten szolgájáról letépték a ruháit, belökték a sárba, majd lovakkal megtaposták. Miután kihúzták a sárból, kivájták a szemét, levágták az orrát, a füleit és a nyelvét, miközben így kiabáltak: “Vedd ezt, pópa, Egyházadért és az orthodox hitért!” Feodor Rozak énekes, akit Petr atyával együtt vittek el, majd később elengedték, szemtanúja volt ennek a jelenetnek és a pap vértanúságának.

Szergij Zaharcsuk atya 1915-ben született Sihovica faluban, Hrubesuv környékén. A Kremeneci Szeminárium elvégzése után a jablecsnai Szent Onufrij monostorban tanult. A háború elején szentelték pappá és Nabruj egyházközségébe nevezték ki, ahol többször halálosan megfenyegették.

1943. május 6-án a kommunista partizánok betörtek a pap házába, a földre rántották és eszméletvesztésig verték. Ezután megszentségtelenítették a házi kápolnáját, felborították az oltárasztalt, megtaposták az Evangéliumot és az ikonokat, majd távozáskor Szergij atyát lelőtték.

Ignatij szerzetesvértanú 1860-ban született. Fiatalon lett szerzetes és a háború kezdetén a jablecsnai Szent Onufrij monostorban élt. A megszállás idején számos nélkülözést kellett elviselnie. 1942. augusztus 9-én, amikor a monostorhoz németek jöttek, hogy kirabolják és felégessék azt, a nyolcvanéves sztarec felment a harangtoronyba és félreverte a harangokat. A katonák durván lerángatták és halálra verték.

A Te szent vértanúid imái által Urunk Jézus Krisztus, irgalmazz nekünk. Ámin.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 5-й, май – июнь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 268-272. o.

Megjegyzések:

(1) A chelmi és podlaskó-i újvértanúk tiszteletét a Lengyelországi Orthodox Egyház vezette be 2003-ban. A vértanúknak külön-külön is van saját ünnepük vértanúhaláluk napján.

(2) Chełm, Holm – óorosz eredetű város, Podlaskó – történelmi-földrajzi régió Kelet-Lengyelország területén, vegyes lengyel, belarusz, ukrán lakossággal.

(3) A lemkók egy Kárpát-vidéki ruszin etnikai csoport, területük kiterjed a mai Nyugat-Ukrajnára, Lengyelországra és Szlovákiára.