Aug. 29./Szept. 11. A Próféta, Előhírnök és Keresztelő Szent János feje vételének napja*

Címkék

Keresztelő Szent János, Keresztelő Szent János fejevétele

Előhírnök és Keresztelő Szent Jánosról maga a mi Urunk Jézus Krisztus tanúsította, hogy legnagyobb az asszonyok szülte között és első a próféták között. János még anyjának méhében ujjongott örömében, amikor meglátogatta a méhében a Megváltót hordozó Szentséges Istenszülő. Elérve a felnőttkort, az, akire nem volt méltó a világ (vö. Zsid. 11, 38), a pusztába távozott, tevebőrből készült bőrruhába öltözött, bőrövet kötött fel, ami azt jelentette, hogy uralja a test minden törekvését. Az új Ádámhoz hasonlóan János visszatért a teremtett természet harmóniájához, hogy az Egyetlen Istenhez fordulhasson. Sáskákkal és vadmézzel táplálkozott, szellemét nem aggasztották e világ gondjai, hanem a szemlélődésnek szentelte életét.

Augusztus 16./29. – Konstantin (Brâncoveanu) és vértanútársai emlékezete

Címkék

Konstantin (Brâncoveanu) és vértanútársai

Ezen a napon emlékezünk Szent Konstantin (Brâncoveanu) fejedelemre és fiaira, Konstantinra, Istvánra, Radura és Mátéra, valamint tanácsosára Ianache Văcărescu-ra.

Szent Konstantin 1654-ben (vagy 1655-ben) született. Nagybátyja, Konstantin Kantauzéno  nevelte és kifinomult műveltséget szerzett. 1688. október 29-én a bojárok gyűlésén megválasztották Havasföld (Valachia) fejedelmévé, melyet, mindenben az Evangélium szellemisége szerint járva el, szelíden és türelemmel irányított huszonöt éven keresztül. Ügyes diplomáciai szövetségeinek köszönhetően a törökök nyomása ellenére sikerült országát jelentős hatalom szintjére emelnie. Szent Konstantin fejedelem számos templomot és monostort építtetett Havasföldön, de bőkezűsége kiterjedt az egész orthodox világra, különösen az Áthoszi Szent Hegyre.

Augusztus 9/22. – Szent Mátyás apostol

Címkék

Szent Mátyás apostol

Feltételezik, hogy Szent Mátyás, akinek neve azt jelenti: “Az Úr ajándéka”, egy előkelő betlehemi családból származott. Azon tanítványok közé tartozott, akik Megkeresztelkedésétől az üdvözítő Szenvedésekig követte a Megváltót. A Mennybemenetel után a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe és összegyűltek a felházban, aho egy szívvel énekelve és imádkozva várták a Szent Lelket. Körülbelül százhúsz ember gyűlt itt össze: az Istenszülő, a tizenegy apostol, az Úr testvérei (1), első tanítványai és az asszonyok, akik a sírig kísérték Őt.

 

Július 20./Augusztus 2. – I. Szent Illés jeruzsálemi és II. Flavianosz antiokhiai patriarchák

Címkék

I. Szent Illés jeruzsálemi és II. Flavianosz antiokhiai patriarchák

Szent (I.) Illés, jeruzsálemi patriarcha (XIV. századi freskó, Sztaro Nagoricsno)

Szent Illés arab családból származott és az V. században a nitriai pusztában volt szerzetes azon véres események idején, melynek következtében meghalt Szent Proteriosz alexandriai érsek (febr. 28). A monofiziták Timotheosz Elurosszal az élen üldözték, ezért Palesztinába menekült, ahol Szent Euthimiosz monostorában talált menedéket. Tíz évvel később Jerikó partjánál egy magányos cellába költözött, ahol később a Szent Illés nevet viselő monostor létesült. Szent Euchtimiosz temetésekor találkozott Szent Martyriosszal, aki egyiptomban társa volt az aszkézisben. Anasztásziosz patriarcha mindkettőjüket felvette a patriarchai klérusba. Utána Martyrioszt választották meg patriarchává, majd rövid időre Szallusztiosz lett a patriracha, végül 494-ben Illést választották meg. Első tette az volt, hogy a patriarchai rezidencia mellett megalapította a Buzgók (Spudeon) monostorát, melynek testvérei a Feltámadás-templomban láttak el szolgálatot.

Július 20./Augusztus 2. – Szent és Igaz Illés herceg, grúz vértanú (Ilia Csavcsavadze)

A modern Grúzia atyjaként emlegetett, 1907-ben megölt író, költő, újságíró és jogász, polgári nevén Ilia Csavcsavadze nemesi családból származott. 1837. október 27-én született Kaheti tartományban, Kvareli faluban. Korán elvesztett szülei, de különösen édesanyja, Mariam tanította meg az imádságra és Isten törvényére; bevezette a klasszikus történelmi regények és versek világába. Amikor nyolcéves volt, Nikoloz Szepasvili archidiakónus iskolájába küldték; az ottani évek kitörölhetetlen nyomot hagytak benne.

1857-ben beiratkozott a Szentpétervári Egyetem jogi fakultására. Lenyűgözte a grúz történelem, ideje nagy részét a szentpétervári levéltárban töltötte, régi grúz szövegeket kutatva. Végül azonban nem fejezte be az egyetemet, és visszatért Grúziába.

Július 2/15. – Nagy Szent István (Ștefan cel Mare) moldvai fejedelem emlékezete

Címkék

Ștefan cel Mare, Nagy Szent István

Szent István II. Bogdán moldvai fejedelem (goszpodár) (1449-1451) fia és Jó Sándor (Alexandru cel Bun, 1400-1432) unokaöccse volt. 1457-ben lépett trónra, az ország számára nehéz időkben, amikor azt folyamatosan támadták a magyarok, a törökök és a tatárok. Uralkodásának első éveiben győztes hadjáratokat vezetett Erdélybe, visszaverte a magyar király betörési kísérletét (1467), kiűzte Havaselvéről Radu fejedelmet, aki szövetséget kötött a törökökkel (1471).

Három évvel később negyvenezres keresztény seregével dicsőséges győzelmet aratott a százhúz ezres török sereg felett. Az ottomán Törökország új hadjáratra készült, de István, akit ekkor már “Krisztus katonája” címmel kezdtek illetni, megpróbálta összehozni a keresztény fejedelmek szövetségét. Ők azonban nem támogatták, így a moldváok kénytelenek voltak egyedül szembeszállni a gigantikus, százötvenezres török sereggel, melyet maga a szultán vezetett. István elveszítette a csatát, az erdőbe vonult és míg ereje engedte, próbált ellenállni, majd Lengyelországba menekült, miközben a törökök hozzáláttak a fejedelemsége kirablásához. A hódítók hamarosan távoztak, így István hamarosan visszaszerezte földjei nagy részét, de nem csak a külső ellenséggel, hanem a hamis barátokkal is küzdenie kellett

Június 18./Július 1. – Szent Igaz Illés (Csavcsavadze) emlékezete

Címkék

Szent Igaz Illés (Csavcsadze) emlékezete

Csavcsavadze Szent Illés 1837-ben született Kelet Grúziában, a kahétiai Kvareli faluban, jámbor családban. Fiatal korától kitűnt Isten iránti szeretetével. Illés kitűnő oktatásban részeült, előbb Tbilisziben, majd a Szentpétervári Egyetemen. Ez lehetővé tette természetes tehetségének kifejlődését, és a művelt körökben nagyon tisztelt nagyszerű költővé, íróvá, publicistává, irodalmárrá vált. Egyúttal Szent Illés megmaradt alázatos és jámbor kereszténynek, hű maradt az Orthodox Egyház és népe hagyományaihoz.

Május 19. utáni első vasárnapon – Chełm és Podlasko vidékének szent újvértanúi

(1) Chełm város és Podlasko vidéke (2) Lengyelország keleti részén található, nem messze a mai ukrán és belarusz határtól. A történelem során e vidék számtalan változáson ment keresztül, melyek mindig negatív következményekkel jártak a terület orthodox lakossága számára. A II. Világháború idején a német megszállók két koncentrációs tábort hoztak itt létre, melyekben kilencvenezer ember halt meg. A háború vége felé, amikor a szovjet hadsereg elfoglalta a területet, a hívőket a kommunista-bolsevik partizánok kezdték üldözni.

Chełm és Podlasko vidékének újvértanúi

Szent Vaszilij Martis 1870-ben született Chełm-vidékén, Teratin faluban. 1900-ban szentelték pappá. Kezdetben Alakszkában volt misszionárius, majd Kanadában és Pensylvaniában szolgált az Oroszországi Orthodox Egyház Amerikai Egyházmegyéjében. Miután visszatért Európába, parókus lett, majd a Lengyel Egyház autokefalitásának kihirdetése után (1924) a lengyel hadsereg tábori lelkésze lett. A II. Világháború kezdete előtt visszatért szülőfalujába, ahol fiatalabb lányához, annak férjéhez és négyéves unokájához költözött.

1945. május 4-én, Nagy Pénteken, a szomszédjuk veszélyre figyelmeztette Vaszilij atyát, és azt tanácsolta, hogy meneküljön el. Olyan hírek terjedtek, hogy a partizánok a meggyilkolásukat tervezik. Vaszilij atya azt mondta, hogy nem menekül sehová, mert nem tett semmi rosszat, és Krisztus sem menekült el a megpróbáltatás elől. Éjjel a partizánok valóban betörtek a házukba. Irinát, az unokát, a padláson bezárták, majd Jelenát, aki épp várandós volt, bevitték az egyik szobába, hogy megbecstelenítsék. Mások a papot kezdték kínozni és négy óra múlva kivégezték. Amikor az egyik partizán le akarta lőni Jelenát, az asszony a “Mi Atyánk” imát kezdte imádkozni, a férfi karja pedig megmerevedett. Így sikerült elmenekülnie lányával az egyik szomszédhoz. Férje, aki munkát keresett, csak másnap érkezett haza. Megtalálta Vaszilij atya olyannyira megcsonkított testét, hogy alig ismerte fel. A pap földi maradványait Teratinben temették el, majd 1963-ban átvitték a varsói orthodox temetőbe. Ereklyéjét 2003-ban tárták fel, most a varsói Lépcsős Szent János templomban található.

Pavel Svajkó atya 1893-ban születet Zablotciban (ma Ukrajna területe). 1923-ban megnősült, majd egy évvel később pappá szentelték. Kezdetben egy Tarnogrud (mai Kelet-Lengyelország) környéki településre küldték, ezután misszionárius lett a Kárpátokban élő uniátus (görög katolikus) lemkók (2) között. A világháború idején sok nehézséget kellett elviselniük, házukat kirabolták. 1943-ban Pavel atyát Grabovec-be nevezték ki.

Nagyboldogasszony napján saját házukban támadták meg őket a partizánok. Egy órán keresztül rettenetes kínzásoknak vetették alá a papot és feleségét: eltörték az asszony kezeit és lábait, majd felvágták a hasát, Pavel atyának a testét pedig több helyen megvagdosták. Az elrejtőzött szomszédok hallották kiáltásaikat, majd a lövéseket is, melyek elhozták a szenvedő házaspárnak a vértanúság koszorúját.

Nyikoláj Golc atya 1907-ben született a Volhíniai Kormányzóság Kotlecsev városában. Bulgáriában kapott teológiai képzést. Miután megnősült (1930), felszentelték, papként szolgált. A II. világháború idején a mai Kelet-Lengyelország területén lévő Novoszelki egyházközségébe került. 1944. április 2-án több hívővel együtt a templomban tartóztatták le. Kegyetlenül megkínozták majd kivégezték őket. Szent Miklós atyát Novoszelkiben temették el, de sírjának pontos helye nem ismert.

Lev Korobcsuk atya 1919-ben született Jaroszlavlban, ahová szülei Chełmből költöztek át. Amikor a család visszatért Lengyelországba, a Jablecsna-i Szent Onufrij monostorban tanult egyházi éneklést. Egy ideig énekesként szolgált, majd 1942-ben felszentelték és Laszkuv falu egyházközségébe helyezték. 1944. március 10-én Lev atyát és kétszáz hívőjét kivégezték. Kéthéttel később a nővére azonosította a tetemét egy tömegsírnál. A környéken nem találtak papot, ezért saját maga végezte el a temetést.

Petr Ogrizko atya 1891-ben született Tomasuv környékén. Mezőgazdasági iskolát végzett, majd egy ideig tanító volt a helyi falusi iskolában. 30 évesen felvételizett a Kremenyeck Szemináriumba, majd házasságkötése után pappá szentelték. A szovjet megszállásig Petr atya Kelet-Lengyelországban szolgált. Ezután, annak ellenére, hogy tudta, milyen repressziók zajlanak az orthodox papság ellen a kommunisták részéről, visszatért Chełmbe. Itt többször megtámadták, de kitartott a szolgálatban.

1944. április 10-én, amikor a hozzá tartozó Csartovec falut látogatta és Liturgiára készült, a templomba partizánok zúdultak be. Elrángatták az oltárasztaltól és a falun keresztül kirángatták a mocsárhoz. Ott Isten szolgájáról letépték a ruháit, belökték a sárba, majd lovakkal megtaposták. Miután kihúzták a sárból, kivájták a szemét, levágták az orrát, a füleit és a nyelvét, miközben így kiabáltak: “Vedd ezt, pópa, Egyházadért és az orthodox hitért!” Feodor Rozak énekes, akit Petr atyával együtt vittek el, majd később elengedték, szemtanúja volt ennek a jelenetnek és a pap vértanúságának.

Szergij Zaharcsuk atya 1915-ben született Sihovica faluban, Hrubesuv környékén. A Kremeneci Szeminárium elvégzése után a jablecsnai Szent Onufrij monostorban tanult. A háború elején szentelték pappá és Nabruj egyházközségébe nevezték ki, ahol többször halálosan megfenyegették.

1943. május 6-án a kommunista partizánok betörtek a pap házába, a földre rántották és eszméletvesztésig verték. Ezután megszentségtelenítették a házi kápolnáját, felborították az oltárasztalt, megtaposták az Evangéliumot és az ikonokat, majd távozáskor Szergij atyát lelőtték.

Ignatij szerzetesvértanú 1860-ban született. Fiatalon lett szerzetes és a háború kezdetén a jablecsnai Szent Onufrij monostorban élt. A megszállás idején számos nélkülözést kellett elviselnie. 1942. augusztus 9-én, amikor a monostorhoz németek jöttek, hogy kirabolják és felégessék azt, a nyolcvanéves sztarec felment a harangtoronyba és félreverte a harangokat. A katonák durván lerángatták és halálra verték.

A Te szent vértanúid imái által Urunk Jézus Krisztus, irgalmazz nekünk. Ámin.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 5-й, май – июнь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 268-272. o.

Megjegyzések:

(1) A chelmi és podlaskó-i újvértanúk tiszteletét a Lengyelországi Orthodox Egyház vezette be 2003-ban. A vértanúknak külön-külön is van saját ünnepük vértanúhaláluk napján.

(2) Chełm, Holm – óorosz eredetű város, Podlaskó – történelmi-földrajzi régió Kelet-Lengyelország területén, vegyes lengyel, belarusz, ukrán lakossággal.

(3) A lemkók egy Kárpát-vidéki ruszin etnikai csoport, területük kiterjed a mai Nyugat-Ukrajnára, Lengyelországra és Szlovákiára.

Május 17/30. Szent Andronikosz apostol és Szent Iunia

Szent Andronikosz és felesége, Szent Iunia [*] születésük szerint zsidók voltak, akik Jeruzsálemben fogadták be a kereszténységet. Később a népek apostolának tanítványai és társai lettek és vele együtt börtönözték be őket. Szent Pál apostol a Rómaiaknak írt levelében tesz róluk említést (16, 7), rokonainak nevezve őket és dicsérve őket mint akik megdicsőültek az apostolok között.

Május 17/30. – Szent István, konstantinápolyi patriarcha

Címkék

Szent István konstantinápolyi patriarcha

Szent István I. Baszileiosz császár (867-886) fia és Bölcs Leó (886-912) testvére volt. Fiatal korától kezdve erényes és jó felfogású volt. Pothiosz patriarcha tanítványa és titkára lett. Szent Photiosz másodszori letaszítása után Istvánt választották meg Konstantinápoly patriarchájává.

Az evangéliumi gondoskodás szellemében vezette a a Photiosz és Ignatiosz hívei közötti viszály miatt megosztottságtól szenvedő egyházat. Szent István figyelmes pásztornak bizonyult, védte az orthodox hitet, gondoskodott az özvegyekről és az árvákról, segítette a szegényeket és védelmezte azokat, akiket evilág hatalmasai elnyomtak.

Szent István patriarcha hat éven keresztül folytatta e misszióját és 893-ban békében megpihent az Úrban.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 5-й, май – июнь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 232. o.