Címkék

,

AlexisToth66[1]Szent Elek 1854-ben született kárpát-ruszin (kárpátorosz) családban. Apja, Tóth György a Görög Katolikus (uniátus) Egyház papja volt. Pontos születési helye nem ismert, de szülőfaluja valószínűleg az Eperjes melletti Kabalás (Sáros megye, szlovákul: Kobylnice) volt. A szepesi Nagyolsva (Oľšavica) templomában keresztelték meg. Elek testvére görögkatolikus pap, nagybátyja, Tóth Miklós pedig eperjesi uniátus püspök volt (1876-1882).

Elek kitűnő oktatásban részesült és több idegen nyelvet beszélt. Miután megnősült, nagybátyja hamarosan pappá szentelte. Felesége és kis gyermek azonban nem sokkal ezután meghalt. Szent Elek ezután teljes életét a lelkipásztori szolgálatnak szentelte.

1879. májusában az eperjesi püspök titkára lett. Ezen kívül ő felügyelte az egyházmegyei árvaházat és egyháztörténelmet, valamint kánonjogot oktatott az eperjesi görögkatolikus szemináriumban. 1889-ben Vályi János görögkatolikus eperjesi püspök (1882-1911) az Egyesült Államokba küldte, ahol a Minnesota állambeli Minneapolis ruszin Szűz Mária-templom papja lett. Bemutatkozott a helyi római katolikus érseknek, akinek egyházmegyéjéhez a templom tartozott. John Ireland érsek az amerikanizáció és a rítus egységesítésének híveként ellenezte a nemzetiségi közösségek, különösen a házas papság és a nem latin rítus, és összességében a görögkatolicizmus létét Amerika területén és nagyon rosszul fogadta Elek atyát, kétségbe vonva a törvényességét. Megtiltotta Elek atyának a templomi szolgálatot, mondván, hogy a görögkatolikus közösség szükségleteit ki tudja elégíteni a szomszédos lengyel római katolikus egyházközösség. Szent Elek kezdetben felszólalt ezen igazságtalan döntés ellen, de kénytelen volt szembesülni azzal, hogy John Ireland viszonyulása az amerikai latin püspökök egységes politikáját követi, akik attól féltek, hogy az uniátus egyházközségek megléte fékezni fogja a nemzetiségi bevándorlók asszimilációját. Az országból való kiutasításra várva Elek atya tanácskozott egyházközségének híveivel. Ők elvetették a latin püspöknek való vak engedelmességet és azt tanácsolták neki, hogy forduljon a san-francisco-i orosz orthodox püspökhöz.

Saint_Alexis_of_Wilkes-Barre[1]Néhány találkozó után Vlagyimir püspök a Szent Orthodox Egyházba fogadta Elek atyát és egyházközségének 361 hívét (1891). Nem sokkal később az egyházközség hivatalosan is az Alaszkai és Aleut-szigeteki Orthodox Egyházmegye része lett. Szent Elek és egyházközsége ezzel példát mutatott több száz más kelet-európai bevándorlónak is. Szent Elek az orthodox hit védelmében prédikált és sokakat meggyőzött arról, hogy térjenek vissza atyáik Egyházába. Szent Elek a hit kérdéseiben hajlíthatatlan volt, de mindig a más felekezetek iránti türelemre hívott fel. Nagy nehézségek árán számos írást és lelkipásztori tanítást jelentetett meg az orthodox hitről.

Szent Elek áttérése az Orthodoxiába sok ellenséget támasztott neki. Azzal vádolták, hogy haszonlesésből adta el honfitársait Moszkvának („a moszkaliknak”), bár azelőtt, hogy az Orosz Egyház járandóságot állapított volna meg a számára, egy pékségben dolgozott. Szerény jövedelme ellenére soha nem utasította el az alamizsnát kérőket és pénzét megosztotta más, jóval szegényebb papokkal. Szent Elek Isten Gondviselésében reménykedett és elsősorban Isten Országát és igazságát kereste (vö. Mt. 6, 33), és jó lélekkel viselt el minden nehézséget.

Az amerikai orthodox főpapok, Nyikoláj (Ziorov) püspök (1891-1898), Szent Tyihon (Bellavin) érsek (1898-1907, a későbbi hitvalló moszkvai patriarcha) és Platon (Rozsgyesztvenszkij) érsek (1907-től) elismerték tehetségét és erényességét és gyakran küldték, hogy prédikáljon a szerte az országban élő orthodox szlávoknak. Sok görögkatolikus egyházközséget is felkeresett, magyarázta a hívőknek az orthodoxia, a katolicizmus, az uniatizmus és a protestantizmus közötti különbséget. Missziója nyomán tizenhét egyházközség tért vissza az Orthodoxiába. Szent Elek életének gyümölcseként amerikai ruszinok és galíciai ukránok ezrei találták meg az utat az Egyházhoz és váltak kovászává az Orthodoxia terjedésének az Új Világban.

Szent Elek több egyházi címet és kitüntetést is kapott. 1907-ben püspöki széket ajánlottak fel neki, de ő azt javasolta, hogy válasszanak helyette fiatalabb és jobb egészségben lévő embert.

1908 végén egészségi állapota nagyon megromlott, de még betegsége idején is az orthodox hit amerikai megerősítésén munkálkodott. 1909. május 7-én hunyt el. Ereklyéit ma a pensylvaniai Szent Tyihon monostorban őrzik.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 5-й, май-июнь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 105-108 o.