Címkék
Szent Elek 1854-ben született kárpát-ruszin (kárpátorosz) családban. Apja, Tóth György a Görög Katolikus (uniátus) Egyház papja volt. Pontos születési helye nem ismert, de szülőfaluja valószínűleg az Eperjes melletti Kabalás (Sáros megye, szlovákul: Kobylnice) volt. A szepesi Nagyolsva (Oľšavica) templomában keresztelték meg. Elek testvére görögkatolikus pap, nagybátyja, Tóth Miklós pedig eperjesi uniátus püspök volt (1876-1882).
Elek kitűnő oktatásban részesült és több idegen nyelvet beszélt. Miután megnősült, nagybátyja hamarosan pappá szentelte. Felesége és kis gyermek azonban nem sokkal ezután meghalt. Szent Elek ezután teljes életét a lelkipásztori szolgálatnak szentelte.
1879. májusában az eperjesi püspök titkára lett. Ezen kívül ő felügyelte az egyházmegyei árvaházat és egyháztörténelmet, valamint kánonjogot oktatott az eperjesi görögkatolikus szemináriumban. 1889-ben Vályi János görögkatolikus eperjesi püspök (1882-1911) az Egyesült Államokba küldte, ahol a Minnesota állambeli Minneapolis ruszin Szűz Mária-templom papja lett. Bemutatkozott a helyi római katolikus érseknek, akinek egyházmegyéjéhez a templom tartozott. John Ireland érsek az amerikanizáció és a rítus egységesítésének híveként ellenezte a nemzetiségi közösségek, különösen a házas papság és a nem latin rítus, és összességében a görögkatolicizmus létét Amerika területén és nagyon rosszul fogadta Elek atyát, kétségbe vonva a törvényességét. Megtiltotta Elek atyának a templomi szolgálatot, mondván, hogy a görögkatolikus közösség szükségleteit ki tudja elégíteni a szomszédos lengyel római katolikus egyházközösség. Szent Elek kezdetben felszólalt ezen igazságtalan döntés ellen, de kénytelen volt szembesülni azzal, hogy John Ireland viszonyulása az amerikai latin püspökök egységes politikáját követi, akik attól féltek, hogy az uniátus egyházközségek megléte fékezni fogja a nemzetiségi bevándorlók asszimilációját. Az országból való kiutasításra várva Elek atya tanácskozott egyházközségének híveivel. Ők elvetették a latin püspöknek való vak engedelmességet és azt tanácsolták neki, hogy forduljon a san-francisco-i orosz orthodox püspökhöz.
Néhány találkozó után Vlagyimir püspök a Szent Orthodox Egyházba fogadta Elek atyát és egyházközségének 361 hívét (1891). Nem sokkal később az egyházközség hivatalosan is az Alaszkai és Aleut-szigeteki Orthodox Egyházmegye része lett. Szent Elek és egyházközsége ezzel példát mutatott több száz más kelet-európai bevándorlónak is. Szent Elek az orthodox hit védelmében prédikált és sokakat meggyőzött arról, hogy térjenek vissza atyáik Egyházába. Szent Elek a hit kérdéseiben hajlíthatatlan volt, de mindig a más felekezetek iránti türelemre hívott fel. Nagy nehézségek árán számos írást és lelkipásztori tanítást jelentetett meg az orthodox hitről.
Szent Elek áttérése az Orthodoxiába sok ellenséget támasztott neki. Azzal vádolták, hogy haszonlesésből adta el honfitársait Moszkvának („a moszkaliknak”), bár azelőtt, hogy az Orosz Egyház járandóságot állapított volna meg a számára, egy pékségben dolgozott. Szerény jövedelme ellenére soha nem utasította el az alamizsnát kérőket és pénzét megosztotta más, jóval szegényebb papokkal. Szent Elek Isten Gondviselésében reménykedett és elsősorban Isten Országát és igazságát kereste (vö. Mt. 6, 33), és jó lélekkel viselt el minden nehézséget.
Az amerikai orthodox főpapok, Nyikoláj (Ziorov) püspök (1891-1898), Szent Tyihon (Bellavin) érsek (1898-1907, a későbbi hitvalló moszkvai patriarcha) és Platon (Rozsgyesztvenszkij) érsek (1907-től) elismerték tehetségét és erényességét és gyakran küldték, hogy prédikáljon a szerte az országban élő orthodox szlávoknak. Sok görögkatolikus egyházközséget is felkeresett, magyarázta a hívőknek az orthodoxia, a katolicizmus, az uniatizmus és a protestantizmus közötti különbséget. Missziója nyomán tizenhét egyházközség tért vissza az Orthodoxiába. Szent Elek életének gyümölcseként amerikai ruszinok és galíciai ukránok ezrei találták meg az utat az Egyházhoz és váltak kovászává az Orthodoxia terjedésének az Új Világban.
Szent Elek több egyházi címet és kitüntetést is kapott. 1907-ben püspöki széket ajánlottak fel neki, de ő azt javasolta, hogy válasszanak helyette fiatalabb és jobb egészségben lévő embert.
1908 végén egészségi állapota nagyon megromlott, de még betegsége idején is az orthodox hit amerikai megerősítésén munkálkodott. 1909. május 7-én hunyt el. Ereklyéit ma a pensylvaniai Szent Tyihon monostorban őrzik.
Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 5-й, май-июнь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 105-108 o.
Zoltán Tóth said:
Meddig várat még magára “az első szentté avatott magyar görögkatolikus pap” főművének, a “Hol kell keresni az igazságot?” című vitairatnak a teljes magyar nyelvű kiadása? Az a faramuci helyzet, hogy csak a vitairat hatására írott cáfolatok érhetők el magyarul. Legjobb tudomásom szerint a római katolikus egyházi index nem hatályos már.
Nemcsak történelmi-egyháztörténeti, hanem nyelvészeti szempontból is érdekes lehet, különösen a cirill betűs első, a latin betűs Múcsonyban kiadott és az általa készített angol nyelvű változatok alapján, esetleg többnyelvű kiadvány/digitális állomány formájában is. Én szívesen látnám az atya többi írását, írásban rögzített beszédjét is magyarul!
Szemléző said:
Mármint Tóth Elek az “első szentté avatott magyar görögkatolikus pap”?
Zoltán Tóth said:
A kommunista szovjethatalom által kivégzettek és elpusztítottak (köztük a magyarok és magyarországiak) szentté/boldoggá avatása csak néhány évvel később kezdett lezáródni. Korábban ikonosztázionra/oltárra tudtommal nem emeltek egy magyar (-országi) görögkatolikus papot sem. De ha tévedek, kérlek javíts ki!
Persze én is tudom, hogy Szent Tóth Eleket a magyarul “nem is létező” vitairatával vitatkozók mindenféle “pánszláv nacionalizmus”-sal vádolták, és hazai követői voltak az elsők, akiket Európában koncentrációs táborokba zártak, hasonló vádakkal, az első világháború során. Emléküket talán még tábla sem őrzi, utódaik kárpótlásra nem jogosultak. A többi néppel ellentétben a XIX. században a nemzetté válás folyamatából “fizetőképes kereslet hiányában” kimaradt ruszin törzsek tagjainak többsége nemcsak a Szent Korona feltétlen híve és magyar érzelmű volt, de a gyakori vegyes házasságok révén a mai lózungokat századokkal megelőzve integrálódott, jelentős részben asszimiláció nélkül a magyar nemzetbe. Néhány neofitától, konvertitától és román származásútól eltekintve (de a máramarosiak nem kivételek) azt mondhatjuk, hogy alig van olyan magyar görögkatolikus, akinek ősei között ne lennének nagy arányban ruszinok. Ugyanakkor szinte nincs olyan ruszin család (főleg Szent Elek lemkó népében), amelynek ne lennének magyar ősei is, és amely ősök közül ne tudtak és éreztek volna többen magyarul is. A “határtalan” (belső határok nélküli) Magyar Királyság és Osztrák-Magyar Monarchia zarándokhelyei és “párosító búcsúi” nagy távolságról is összehoztak fiatal párokat. (Ez Lengyelországra és Belorussziára is kiterjedt.) Ezt tette tönkre a rablóbéke-diktátum, a lezárt határok rendszere, ezért talán még jobban fáj Trianon a ruszinoknak , mint a magyaroknak, és ezért rekedt meg a nemzetté válás folyamata a ruszin törzsek között. Pedig ez a kötődési háló, a rendszeres vérfrissítés volt talán az egyik, ami biztosította a ruszinság reprodukciós potenciálját, migrációs kibocsátó erejét.
Szent Elek görögkatolikusságáról meg (a beavató szentségeken túl) annyit, hogy az én hiányos, pár szavas szemelvényekre alapozott információim szerint ő alighanem komolyan vehette a szintén megtekinthetetlen és magyarra (tudtommal) mai napig lefordítatlan (többek szerint teljes, aláírt eredeti állapotban nem is létező) Ungvári Uniós okmányokat, ellentétben oly sokakkal. (Csak a baj van az uniós egyezségokmányokkal?) Csak hát megelőzte legalább 120 évvel a korunkat a szemlélete…
Visszajelzés: Magyar katolikus papok Észak-Amerikában – Dudás Róbert Gyula kutat(gat)ó honlapja
Visszajelzés: Magyar katolikus papok Amerikában – Az amerikai magyar katolikus pasztoráció kezdetei (1880-1920) – Dudás Róbert Gyula kutat(gat)ó honlapja